Szerző: SARNYAI BENEDEK
2022.10.28.
Mára egyáltalán nem evidens, hogy a diák az ismereteit a hagyományos edukációs csatornákon szerzi, mondjuk, az iskolában tanul meg angolul. A tudáshoz egyre többféle módon, órai kereteken kívül is hozzá lehet jutni, és ez a jelenség megkérdőjelezi az iskola hagyományos társadalmi szerepét. Akármennyire is szeretünk a nyugati országokkal példálózni, a bérezés mindenhol alacsony tényleges megbecsültségre utal. Sarnyai Benedek, az ELTE survey statisztika és adatanalitika mesterszakos hallgatójának hozzászólása az oktatásról szóló vitához.
Akármilyen világnézeti szempontból is közelítünk, tagadhatatlan: az elmúlt hetek demonstrációi ráirányították a figyelmet oktatási rendszerünk problémáira. Régen látott konszenzus van abban a kérdésben, hogy az oktatás társadalmi megbecsültségével valamit kezdenünk kell.
Ugyanakkor fontos körüljárnunk azt a kellemetlen kérdést is: melyek azok a problémák, amelyek általánosan – függetlenül attól, hogy hazánk kormányzó hatalma mennyire (nem) becsüli meg a területet – jellemzik az oktatás társadalmi intézményeit? Miért nehéz nekünk, mint társadalomnak megbecsülni az iskolarendszert? Vannak olyan gondok, amelyek messze túlmutatnak térben Magyarországon, időben pedig a közelmúlton és jelenen.
Kellemes meglepetés volt számomra a Válasz Online-on Gulyás Ábel érvelése: hallgatótársam eszmefuttatása is ezt az általános kérdéskört járja körül. Ő elsősorban a tudás fogalmának változását, devalválódását tette az oktatási intézmények problémáiért felelőssé. Az ősindokot pedig a modern kapitalizmusban találta meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.