Szerző: BECK ZOLTÁN
2022.09.30.
Elsőként is költői minőségére tekintek, hangsúlyosan azért, mert a költőséget létformának, a létezés nem választott, inkább mint számára adott, egyetlen lehetséges módjának tekinti. A költő a szavaiban él, létezésének pedig ezek a szavak adnak értelmet és érvényességet, Bari lírai univerzuma erre az egzisztenciális alapra épül. A vers számára nem textus, legalábbis nem csupán nyelvileg feltételezett, ahogyan maga fogalmazza: „A versek energiamagjának sérülhetetlenségét a költő tökéletes kitárulkozása teremti meg. Az, ha a látszatokat lefosztja énjéről, és létének összes bizonyosságát: ösztöneinek, érzelmeinek, gondolatainak teljességét odaadja a szavaknak.” Ez a költői hitvallás az elmúlt több mint ötven alkotó évet a kezdetektől mélyen hatja át, ennek a biztos tudásáról vagy legalábbis érzetéről már a legkorábbi versek is vallanak, még ha költői program aligha fogalmazódhat meg kiérlelten egy tizenhat éves lírikusban. Ám ebben még sincs igazam, mintha Bari mindig is tudta volna ezt, ahogyan arról első kötetének Petőfi című verse tanúskodik: „Életünkből-kitörölhetetlen szavakká tördelted lelkedet”, hogy tehát költő és szava csak együttállásban létezik. Nem mellesleg ez azt is jelenti, hogy a költő viseli szavainak következményeit: ahogyan Radnóti, József Attila vagy Yannis Ritsos, úgy Bari is, aki a Vajda János imájáért, a magyar nyelvű költészet egyik legszebb szabadságverséért maga is börtönbe került.
Néhány éve a Digitális Irodalmi Akadémia tagjává választották, amire azért hívom fel a figyelmet, mert az olvasó így könnyen betekintést nyerhet az életműbe – akkor is, ha a Kalligram gyönyörű „Bari-teljes”-éhez (amelyet épp itt, az ÉS-ben méltattam) nem jutott hozzá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.