Szerző: KOVÁCS TIBOR
2022.10.06.
Érdekes vitasorozat alakult az oktatás ügyéről a Válasz Online hasábjain. Ehhez szólok hozzá. Amellett érvelek, hogy Magyarországon nem az oktatással van gond, hanem a tudás presztízsének leértékelődésével. A megoldás rég nem oktatási, sőt, még csak nem is politikai kérdés, mert a magyar társadalom többsége és a jelenlegi politika már nem hisz az évszázados elvben, hogy a tudás megszerzése szükséges az előrejutáshoz, a boldoguláshoz és az ország sikeréhez. Olyan gazdasági és társadalomszerkezet alakult ki, amelyben sokaknak irracionális, cseppet sem hatékony életstratégia tanulásra pazarolni az időt. Ebből azonban vesztes nemzet bontakozhat csak ki, amin már nem lehet olyan intézkedésekkel változtatni, mint a tanárok fizetésének megemelése.
A tudás már nem a boldogulás legjobb módja
A közbeszédben a magyar oktatás színvonalának leromlásáról beszélünk, és ennek egyik látványos jele a tanárok megalázóan alacsony bére. Ennek emelése ma már több mint oktatási kérdés: egyszerűen erkölcsi ügy. Meg kell lépni. Azonban még ha sikerülne is kiharcolni az emberhez méltó juttatásokat: önmagában ettől ne reméljünk a társadalom egészére ható komoly változásokat. A tanári bérek ügye csupán tünet. Magyarországon ugyanis az elmúlt évtizedben újjáépült a szocializmus tudásellenes társadalomszerkezete. Évszázados európai paradigma és a rendszerváltás utáni időszak azon kevés elve dőlt le, amit párthovatartozástól függetlenül elfogadtunk. Eszerint a tanulás útján megszerezhető tudás az egyénnek sikeresebb életet, az országnak értékesebb humánerőforrást és így erősebb nemzetet eredményez. Nényei Pál vitaindító esszéjében található ez az idézet: „A tankötelezettség célja pedig köztudomású: adassék meg minden embernek a lehetőség, hogy fejlődjön, hogy megszerezze a boldoguláshoz szükséges tudást.” Ez összefoglalja mindazt, amit sokan tartanak a sikeres társadalmak legfőbb feltételének.
Ezzel szemben 2022-re Magyarországon egyének nagy tömege és a politika ezt már nem gondolja igaznak. Orbán Viktor 2014. október 10-én jelölte ki az új irányt. A miniszterelnök által megfogalmazottak lehetnének a tudásellenes társadalom kiáltványának első mondatai is. Íme: „A szakmunkásképzésnek a becsületét vissza kell adni. Az a logika, hogy mindenki vagy nagyon sok család azt hiszi, hogy a sikeres élethez egyetlen út vezet, gimnázium, érettségi, valamilyen egyetem vagy főiskola, tévedés. Nem akarom őket tévedésben tartani, e fölött a gondolkodásmód felett eljárt az idő.” Ezzel összhangban az elmúlt évek politikai intézkedései, nemzetstratégiai elképzelései és preferenciái, sokszor talán akaratuk ellenére, de a tudást hátránnyá tették, a megszerzésére használt időt pedig ésszerűtlenül használt, elpazarolt idővé. És itt nem elsősorban a kapcsolatokra épülő sikerre gondolok, hanem arra, hogy a társadalom legkülönfélébb csoportjai számára ma a legjobb életstratégia, a boldogulás legjobb módja nem a minél több tudás megszerzése, hanem a minél előbbi munkába állás. A tanári pálya ennek legszomorúbb szimbóluma: sokévi tanulással sem képes megélhetésben versenyezni egy 8 általánost végzett határvadásszal. A kérdés azonban ennél jóval összetettebb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.