Szerző: GULYÁS ÁBEL
2022.10.14.
2022 júliusában nagy vitát kiváltó, Nényei Pál által jegyzett esszé jelent meg a Válasz Online-on. A szerző a magyar oktatási rendszer válságát végső soron a tudáshoz való viszony átalakulásához kötötte, jelesül a klasszikus műveltség értékének radikális devalválódásához. Ebben a helyzetben, amikor a nagy hagyomány elemei muzeális darabokká válnak, a szerző radikális végkövetkeztetése szerint tíznél kevesebb, a klasszikus műveltség eszméjét közvetítő gimnáziumra van csak szükség. Nényei cikke komoly – a pedagógustüntetés szempontjából kiváltképp aktuális – visszhangot váltott ki: a beérkezett válaszok részint vitatkoztak vele vagy épp csak árnyalni kívánták az állításait. Azonban a diskurzus, annak ellenére, hogy általános társadalmi kérdéseket érintett, alapvetően szakpolitikai keretek között maradt: a dialógus az oktatásban dolgozó, gyakorló pedagógus szerzők közti párbeszédként folyt. Egészen addig, amíg Kovács Tibor közgazdász egy általános gazdasági és társadalmi elemzés keretébe nem helyezte a kérdést. Kovács rendkívül izgalmasan elemzi, hogy a szerep, amelyet az Orbán-kormány a nemzetközi gazdásági rendszerben Magyarország számára optimálisnak tart (nevezetesen, hogy összeszerelőüzemként funkcionáljon az ország), olyan gazdasági és társadalomszerkezetet eredményez, amely a humántőke erodálódásához vezet. Ezt még tetézi az a mindennapossá váló tapasztalat, hogy a politikai lojalitásért cserébe a szakmai kvalitást és általános műveltséget láthatóan nélkülöző „vállalkozó” tenderek tömegét nyerheti meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.