A MEGFELELÉS CSAPDÁJA

FORGÓKÍNPAD
Szerző: SZELE TAMÁS
2022.10.21.

Nincs nap február huszonnegyedike óta, hogy ne kérdezze meg tőlem valaki, ismerős, ismeretlen, olvasó, de akár provokátor is, hogy „mit művel ez a magyar kormány az ukrajnai háborúval kapcsolatban?” Többnyire azt válaszolom – szerencsére kevés a provokátor, a legtöbb kérdést az őszinte érdeklődés szüli – hogy fogalmam sincs, de nem azt, amit én tennék.

Aztán ennyiben maradunk. Mert ahogy látom, a kormánynak sincs fogalma róla, mit tesz, csak teszi. Ma azonban a Direkt36 hosszú és nagyon részletes anyagot közölt az ügyben, aminek egy momentuma megragadta a figyelmemet. A mostani problémák gyökerét ugyanis két forrásra vezetném vissza: az egyik a magyar kormány hagyományosan Kreml-barát és az Unióval bizalmatlan politikája, a másik meg az, hogy a háború kitörése váratlanul érte őket. Nem számítottak rá, akármennyire is Moszkvában járt Orbán Viktor február elsején. Öt órát tárgyaltak Putyinnal, de Vlagyimir Vlagyimirovics, akinek volt KGB-tisztként és az FSZB volt vezetőjeként tanult szakmája az, hogy tudja, mit mond el és kinek, mit nem, elmulasztotta beavatni a terveibe.

De nem lehet, hogy mégis beavatta, csak titoktartás terhe mellett?

Nem. A magyar vezetés későbbi reakciói ennek pont az ellenkezőjére utaltak: ha tudták volna, mire számíthatnak, nem kapkodtak volna az első napokban fűhöz-fához, hanem koherens tervvel reagálnak. A kormánymédia reakcióit nem számolom, őket semmibe sem avatják bele, vagy ha mégis, maximum manipulációs szándékkal, de maga a kormány is szentül hitte még február huszonharmadikán, hogy nem lesz semmiféle orosz támadás.

Illetve: azt hitték, hogy ha lesz, az Kelet-Ukrajna szakadár népköztársaságainak területére korlátozódik majd. Emlékszem, akkor már hónapok óta lehetett tudni, hogy háború várható, és nem kizárólag a nyilvánosan közzétett amerikai és brit titkosszolgálati jelentésekből, hiszen műholdképek mutatták, hogy a brjanszki térségben és a fehérorosz határon is óriási létszámú, vegyes összetételű alakulatok várnak valamire, nyilván a parancsra, és ha megkapják, megindulnak. Ez hogy nem tűnt fel nekik?

ITT OLVASHATÓ