A MAGYAR OKTATÁS SARKON FORDULT EGY VERSENY KÖZEPÉN, ÉS AZ ELLENKEZŐ IRÁNYBA FUT

G7.HU
Szerző: RADÓ PÉTER
2022.10.11.

A G7 Holnap – Jó iskola-sorozatunk segít végiggondolni a gyerekek szemszögéből, hogy milyennek kellene lennie az iskolának a XXI. században, melyek azok a készségek, amelyeknek a fejlesztése a jövő miatt fontos.

A sorozat eddigi írásainak szerzői által felvázolt jövőképek szépen összecsengenek, ami nem csoda, ugyanis a legfejlettebb országok oktatási rendszerei nagyon hasonló módon törekszenek alkalmazkodni az egyszerre ránk zúduló technológiai, munkapiaci, környezeti, társadalmi és politikai kihívásokhoz. Ez az alkalmazkodás a tanulás céljainak újragondolásán, a legfontosabb készségek középpontba állításán alapszik, mint amilyenek a kommunikáció, a kreativitás, a kritikai gondolkodás, a problémamegoldó képesség, képesség a másokkal való együttműködésre, a különböző kulturális és szubkulturális regiszterek közötti átjárás képessége, a digitális készségek és sok minden más.

Az új célok másfajta tanítást igényelnek: az aktív és motivált, egyre inkább önvezérelt tanulás támogatását, a tanítási és tanulási folyamat minél erőteljesebb személyre szabását, az ezt megalapozó differenciálást és egyéni fejlesztést, a tanulási élmények és a tanulás nyersanyagát biztosító tananyag gazdagítását.

Ez az a pont, ahol beleütközünk a tanulás és tanítás kereteit biztosító intézmények minőségébe,

ugyanis a hagyományos iskola – ahol a program nem a gyerekek, hanem az iskolák specializálódását szolgálja, ahol a tanulócsoportokban zajló tanítás a domináns, ahol a tervezés alapja a pedagógusok munkaidejével való gazdálkodás, és amelyben lényegében csak az üzemszerű osztálytermi tanulásra alkalmas terek (tantermek és tanári) találhatók – lehetetlenné teszi a pedagógiai kultúraváltást.

Az iskola újragondolása

Egy másfajta tanulás és tanítás felé való elmozduláshoz tehát már nem elegendő, ha hagyományos módon kizárólag a célok és a pedagógusok módszertani kultúrájának és felkészültségének megújításán gondolkodunk. Újra kell gondolnunk az egész iskolai intézményi környezetét is, és ezt a tanulás teljes egyéni környezetéből kiindulva kell megtennünk. Ahogy az iskolák újragondolásáról szóló könyvemben írtam, az iskolai és iskolákon kívüli egyéni tanulási környezetek legfontosabb elemei

- a fizikai terek (az iskolaépület által biztosított fizikai környezeten kívül az otthoni környezet, a játszótér, a digitális eszközök, az uszoda vagy a múzeum is),

- a kontextusok (azok a tevékenységek, melyekbe a tanulás beágyazódik, tehát osztálytermi tanuláson kívül szinte bármi: sportolás, játék, csevegés a neten, csellózás egy zeneiskolában vagy az iskolaújság szerkesztése), valamint

- a kultúrák összessége, melyekben az egyes tanulók tanulnak: az abban résztvevő emberek (felnőttek és gyerekek) közötti kapcsolatok jellegzetességei, minősége.

Az, amit a legfontosabb készségek fejlődését biztosító egyéni tanulási környezetek feltételeiről tudunk, jó kiindulópont az iskolák működésének újragondolásához. A legfontosabb követelmények talán a következők: a személyre szabottság, a motiváltság, a tanulásba való bevonódás intenzitása, az együttműködésen alapuló társas tanulás, a személyes biztonságérzet, a tanuló érdeklődésének, kíváncsiságának kielégítése, a látásmódok sokfélesége sokféle forrásból, a tanulás módszereinek sokfélesége és változatossága, a kontextusok sokfélesége és átjárhatósága, a folyamatos, fejlesztő módon értékelő visszajelzés, a kreativitást szolgáló fizikai terek.

A mindezt biztosítani képes iskola működési módja nagyon különbözik a ma iskolájától...

ITT OLVASHATÓ