A KÖLCSEYS TANÁROK KIRÚGÁSÁVAL ÜZENI A KORMÁNY, HOGY MAGASRÓL TESZ A KÖZOKTATÁSRA

MÉRCE
Szerző: KISS SOMA ÁBRAHÁM
2022.10.03.

Pénteken a kormány – oké, a Klebelsberg Központ helyi tankerülete – a polgári engedetlenségben való részvétel miatt kirúgta a VI. kerületi Kölcsey Ferenc Gimnázium több tanárát, miután több alkalommal is részt vettek a polgári engedetlenségben. Felmentették Törley Katalint, a Tanítanék Mozgalom alapító tagját, valamint további négy tanárt, akik szintén nem rettentek meg a tankerületek fenyegetésétől.

Persze mondhatjuk, hogy minek mentek oda, hisz a tankerületek korábban figyelmeztették az engedetlenkedő tanárokat, hogy nagy baj lesz, ha még egyszer nem veszik fel a munkát. De azért a kirúgás gesztusát nehéz másképp értelmezni a kormány részéről, mint egy akkora feltartott középső ujjat, ami még a Holdról is látszik.

Mert mit látunk? Azt, hogy tanárhiány van, a fiatalok elhagyják a pályát, a tanári szakma aggasztó tempóban öregszik el. A távozók, nyugdíjba vonulók helyére lasszóval kell fogni az utánpótlást, a maradó tanárok terhelése is az egekben van – mindez aligha segít elhivatottnak maradni.

Erre a kormány ahelyett, hogy legalább a megmaradt tanárok lelkesedését méltányolná, és megpróbálna megállapodni, vonzóbbá tenni a hivatást, inkább megszabadul azoktól, akik kiállnak magukért és az oktatásért.

És a hivatalt nem érdekli, hogy mennyire voltak jó tanárok – mondjuk érdemes belátni, hacsak valaki nem követ el súlyos vétséget, jelen helyzetben aligha lehet bármivel indokolni a kirúgását – vagy hogy volt-e érettségiző osztályuk (volt), esetleg hogy lesz-e valaki aki a helyükbe lép.

A tankerület a jelek szerint adminisztratív-fegyelmező intézményként felügyeli, hogy az állami iskolákban mindenhol a nemzeti alaptantervnek megfelelő oktatást végezzenek a pedagógusok, ha pedig valaki ágálna bármilyen körülmény (például a megalázóan alacsony bérek) ellen, akkor történjenek meg a megfelelő retorziók, biztosítsák az adminisztratív szempontból zavartalan működést.

Fontosabb a rendszernek, hogy a rendetlenkedő tanárokat példát statuálva eltávolítsák, minthogy milyen színvonalú az oktatás, és megvan-e a megfelelő tanári létszám.

A közoktatás rendszere a jelenlegi kormány számára aligha jelent többet gyerekmegőrzőnél Akinek van munkája, leadhatja a a gyereket, az meg már csak bónusz, ha sikerül némiképp indoktrinálni is az ifjúságota kötelezően alkalmazandó tankönyvekkel, amelyekből a „csendes tanterv” részeként megtanulhatják, mi a fiúk és a lányok szerepe, vagy melyek történelmünk sorsfordító pontjai, legalábbis a KDNP világnézete szerint. Esetleg levetíthetik nekik osztályfőnöki órán a kiemelkedően blőd pozsonyi csatáról szóló animációs filmet.

Mintha szántszándékkal szabotálnák a közoktatást: ebbebe beletartozik a tanárok módszeres szívatása, és a legarcpirítóbb pellengérre állításae azoknak, akik kiállnának magukért, kollégáikért, a diákokért és az oktatásért.

Mert egy ilyen rendszerben a tanár sem lehet más, mint a kormányzati szándék és üzenet minél szolgaibb közvetítője

– a pedagógusnak tudnia kell hol a helye, és, ha jól viselkedik, akkor előbb-utóbb megkapja a beígért fizetésemelést a kormánytól...

ITT OLVASHATÓ