Szerző: VÁRADY JÚLIA
2022.10.21.
– Most is optimista?
– Hadd hivatkozzam Václav Havelre, aki határozott különbséget tett optimizmus és remény között. Ő azt mondta, optimizmus az, amikor elhisszük, hogy a dolgok jobb irányba fordulhatnak, a remény, amikor látunk olyan célokat, amelyekért érdemes harcolnunk. Ilyen értelemben inkább reménykedő vagyok, mint optimista.
– De ugye 1989-ben nagyon is optimista volt?
– Hát ki nem volt optimista a kelet-európai nagy változások idején? Abban az évben! De ha megnézi azt a könyvemet, amelyet kicsivel később arról az időszakról írtam, elolvashatja, hogy hamarosan mennyire szkeptikusan láttam Közép-Európa jövőjét. Elég gyorsan kiderült, hogy a nacionalizmus, a tekintélyuralmi rendszer, az etnikai feszültségek kora nagy valószínűséggel visszatér. Biztosan emlékszik az akkori viccre, amely úgy szólt, hogy az akváriumban úszkáló halakból lehet halászlé, de a halászléből már soha nem lesz akvárium. A joggal megkérdőjelezett optimizmusunk csak jóval később tört elő, valamikor a 2000-es évek elején.
– Akkor mire alapozódott?
– Nagyon egyszerű a válasz. Úgy látszott, és biztosak is voltunk benne, hogy a küldetés célba ért. Méghozzá sikeresen, hisz úgy látszott, Magyarországon konszolidálódott a demokrácia, felvették az EU-ba, a NATO tagja is lett, tehát sokan úgy véltük, beváltotta a reményeket. Úgy gondoltuk, hogy amit beteljesültnek láttunk, az idővel csak még jobb lehet. De hát nem így történt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.