Szerző: L. RITÓK NÓRA
2022.10.12.
Az este, készülve a holnapi tárlatvezetésre, Pilinszkyt olvastam… mondjuk az most csak annyiban használt a lelkemnek, hogy lássam: sosem volt egyszerű.
Nagyon nehéz látni az árakat, és nézni azokat a családokat, ahol a napi megélhetés egyre nehezebb… de mindig nehezebb látni azt, hogy mentálisan nem az a közeg épül körülöttünk, amiben megoldhatók lennének a problémák. A gyűlölet épül, a másik alázása, letaposása.
Most olvasom ezt a cikket Etyekről… és túl vagyunk már az elhíresült Érpataki „modellen”, azt hihettük, egyedi agyrém volt, de nem, már itt a másik településvezető.
Szóval, rémült vagyok.
Ehhez már csak egy kis személyes adalék, hogy itt, egy közös, városi értelmiségi ismerős a kolléganőmet kérdezte, segítene neki, hogy hogyan nevezze el az új kutyáját?… Mert az előző a kolléganőnk nevét viselte… és most felmerült benne a Nóra név is….
Itt tartunk. Azt hiszem, van mitől féljünk.
Itt tartunk. Azt hiszem, van mitől féljünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.