VAN-E ERŐNK TÁVOLABBRA NÉZNI A KÖZOKTATÁSBAN?

G7.HU
Szerző: BOGÁR ZSOLT
2022.09.21.

Talán csak az egészségügyben gyűlik össze annyi primer tapasztalat egy humán közszolgáltatás működési színvonaláról, mint a közoktatásban. Gyerekek, tanárok, szülők és hozzátartozók érzik a bőrükön nap mint nap, hogy mennyire működik mindaz, ami az iskola falai között zajlik. Az amúgy mély elkeseredettségre és frusztrációra utaló szubjektív tényezők mellett az objektív adatok (betöltetlen pedagógusi álláshelyek, iskolai lemorzsolódási adatok, országos kompetenciamérések) is egyértelműen arra utalnak, hogy

a közoktatás egyre mélyülő, rendszerszintű válságba került, amiből nehéz meglátni a kiutat.

A közoktatás válságához kapcsolódik egy súlyos társadalmi válságjelenség is. A gyerekek iskolai előmenetele mindig is függött a társadalmi státusztól – de soha nem biztosított ilyen keveseknek mobilitási lehetőséget az iskola, mint manapság. Óriásiak a területi különbségek az iskolai eredményességben, illetve az iskolaelhagyók arányában aszerint, hogy valaki hol él, és ott mekkora arányban élnek halmozottan hátrányos helyzetűek.

Minél rosszabb szociális környezetben van egy iskola, annál rosszabb a felszereltsége és a szaktanári ellátottsága. A szociális viszonyokat visszatükrözi a szegregáló és a társadalmat szinte kasztrendszerszerűen kiszolgáló iskolai hálózat: a középosztálybeli családok gyerekeinek szélesebb és minőségibb a kínálat az egyházi- és magániskolákkal, miközben az alacsony státuszúak gyerekei egyre romló helyzetben lévő állami iskolákba járhatnak csak. Ugyanakkor hozzátehetjük: a minőségromlás jellemző a közoktatás szinte teljes spektrumára.

Mindehhez hozzájön a pedagógusok alacsony bérezése, ami alacsony belépési értéket és a teljes életpályára jellemző alacsony bérnövekedési ütemet jelent. Amihez hozzájön az is, hogy a munkaterhelés is megnőtt az emelkedő óraszámokkal és adminisztrációs kötelezettségekkel, valamint a még tömegesebbé váló helyettesítésekkel. A tanári és intézményi autonómia ellenben a túlszabályozott központi tantervekkel, egyentankönyvekkel, illetve a tankerületi rendszerrel jelentősen csökkent. A helyzet annyira rossz, hogy a sztrájkjogot aláásó, a tanárokat egzisztenciálisan fenyegető állami nyomásgyakorlás ellenére is hónapok óta tartanak a pedagógustiltakozások. És amennyire ebben az inflációs környezetben tovább nőnek a megélhetési költségek, úgy nem is fognak elmúlni. Akárcsak a mindent átható rosszkedv és apátia sem...

ITT OLVASHATÓ