OSZTÁLY, VIGYÁZZ!- 2.RÉSZ

MÉRCE
Szerző: MÉRCE
2022.09.03.

Az első rész itt olvasható.

Börtön-e az iskola, s ha igen, miért nem?

III. A nevelőapparátus előbb volt bv, mint a bv nevelőapparátus
bv = büntetés-végrehajtási szerv

Vannak gyerekek, akik szeretnek iskolába járni, de ettől még remélem nem fogunk hasra esni. A gyerekek a mekit is szeretik. Aztán vannak gyerekek, akik a maguk módján értik a tangyár rendjét, és azt nemcsak megvetik, hanem még azt is tudják, hogy ők maguk az ellenségei. Hogy az iskola olyan, mint egy börtön, igazul mondják, de kifordítva. Ugyanis nem az iskola olyan, mint a börtön, hanem a börtön olyan, mint az iskola.

Nem a börtön inspirálta az iskola fegyelmi gépezetét, hanem fordítva: az újkori iskola pedagógiai masinája állt modellt a börtön berendezéséhez. És nem is akármilyen, hanem egy katonai iskola volt ez a modell (a valóságos pedagógiai gépezetnek tervezett École Militaire [1750], ami feltehetőleg Bentham Panoptikonját ihlethette), ahol a felügyelők és tisztek például egy emelvényről pásztázhatták végig a menzaidőt, a mellmagasságig érő ajtók pedig lehetővé tették, hogy mind a budin, mind az apró, cellaszerű szobákban felügyelhessék a növendékeket, akiket viszont roppant falak választottak el egymástól.

Nem véletlen, hogy a tőkés rend hatalmi macerái mögött pedagógiai kísértetek járnak. Bár Michel Foucault soha nem írta meg az intézményesített nevelés történetét, a börtön történetében többször „egyénített nevelő büntetésről” és a fegyelmező nevelés módszereiről, a felvilágosodás után intézményesülő hatalom újszerű, pedagógiai (preventív, terápiás, egyénített, differenciáló) masinájáról beszél – pedohatalomról, edukráciáról. A modernitás hatalomtechnológiai gépezete már nem kerékbe tör.

Sorakoztat! Összehasonlít, differenciál, alá-fölé rendez, egyneműsít, és normalizál, épp úgy, ahogy a 18. század közepétől az iskola is térbeli és időbeli sorokba, sorrendbe, tanulmányi és viselkedési rangsorokba rendezi tanulóit – a modern ember kettes oszlopokba fejlődik.

Láttamoz! Megfigyel, felügyel, nyomon követ, ellenőriz, osztályoz, épp ahogy az az iskola, amelyről Baptista János már a 17. század végén álmodozott, és amely úgy alakítja tereit, idősíkjait, sötét zugait, hogy a pedellus gondosan osztályozó tekintete mindent lásson és mindenről tudjon, ám az ő figyelő tekintetét senki ne vegye észre – a modern ember ellenőrző füzete a saját teste.

Feleltet! Jegyzőkönyvet vezet, vizsgafelügyelőnek hajbókol, hullamereven néz, adatot gyűjt, méricskél, nyomoz, faggat, ellenőriz, és osztályoz, éppen csak úgy, ahogy a 18. század közepétől a vizsga és a vizsgáztatás apparátusává váló iskola, amely egyúttal a pedagógia tudományának kezdetét is jelenti, épp úgy, ahogy a kórházi vizsgálat az orvostudományét.

Mindenesetre a vallatás rituális technológiáját a nevelőapparátus vonszolta ki végleg a gyóntatófülkéből, és bizony attól fogva – a modern ember gyóntatófülkéje maga az állam. A feleltetés-vizsgáztatás lett tehát a tőkés rend legkifinomultabb fegyelmező-felügyelő masinája, annak köszönhetően, hogy az állandó mérések, tesztek, kikérdezések, és diagnózisok azt a látszatot keltik, mintha kijavítgatnák, kiigazítgatnák, sőt enyhítgetnék a fegyelmező nevelés eljárásait: az iskolapszichológus gyengédsége úgy kenegeti hájjal a nevelőapparátus könyörtelenségét, ahogy a HR-es „emberszerűsége” a vállalat embertelenségét, vagy a hivatalnok törvénytisztelete az állam illegitimitását...

ITT OLVASHATÓ