Szerző: TETT
2022.09.02.
Kisdiák: Szombat van, köcsög!
Kőbánya, 2018
Ha a rothasztó délutáni hőségben hazavánszorgó kisiskolástól megkérdezed, hogy mi volt a suliban, akkor az a nagy „semmi” nagyjából annyit tesz, hogy ne kérdezzél már hülyeségeket (asszem Vekerdy mondta mindig, hogy ezek a leghülyébb kérdések:
Mi volt az iskolában? Mi volt az ebéd? Miből van házid?).
Szerencsétlen gyerek épphogy leszerelt aznapra, de te már az első kérdéseddel visszarugdosnád a maradék képzelőerejét a fantáziagyilkos tangyárba. Ha viszont azt a kérdést teszed fel, hogy mi az iskola, azzal valami olyan közös, generációkon átívelő létélmény ütőerére helyezheted az ujjadat, amely talán még benned is ott lüktet; hogy az iskola valamiféle börtön.
Ezt bizony sokan sejtik, Horn György is például évek óta hajtogatja, hogy az iskola eredendően erőszakszervezet. Pintér bástya bevezénylése a tanügyi kiképzőbázis élére innen nézve nem túl meglepő: sőt, igazából a maga perverzitásában őszinte mozzanat is egyben, hiszen köntörfalazás nélkül ordítja az arcunkba azt a sok száz éve kísértő igazságot, hogy a tangyári sorkötelezettség fegyelmi kérdés.
Ezzel viszont azért nehéz szembenézni, mert elképesztő mítoszteremtő meló van abban, hogy a fennáló rend iskoláit ne fegyelmező, felügyelő, megfigyelő intézményekként lássuk: az általunk ismert modern iskola és tömegoktatás pár száz éves történetét (mely egyben osztályharcok története) úgy is meg lehetne írni, mint az iskolai fegyelmezés és felügyelet cicomázgatásának, díszdobozolásának, mézes-mázosításának históriáját. Innen nézve pedig nem csoda, hogy sokan rendesen kiakadtak, hogy a gyerekeiknek lassan tányérsapka és fa*kabát lesz a jele oviban.
Nem mintha az iskolai zsernyákok nyálcsorgató gumibot-izgatása nem lett volna már így is elég. És amúgy mindenkinek, akire rájött a rendőrpara, igaza is van, mert az iskolának nem kell szükségszerűen rendőrakadémiának, vagy katonai kiképzőtábornak lennie. Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy Pintér báttya miért masírozik be ennyire simán egy szociálisnak és jólétinek gondolt intézménybe; hogy a tőkés társadalmak iskolái miért hordozhatják magukban parazitaként a rendvédelem traumatikus magvait.
Ez azoknak is érdekes lehet, akik mostanában olyan marhára büszkék saját iskolázottságukra, hogy a kevésbé iskolázottakat simán kizárnák az amúgy is röhögnivaló, választásnak csúfolt valóságshow-ból. Elöljáróban elmondanám, hogy ez a pökhendi csendőrpertu sok esetben épp a marhanagy iskolázottságuknak köszönhető...
Szerencsétlen gyerek épphogy leszerelt aznapra, de te már az első kérdéseddel visszarugdosnád a maradék képzelőerejét a fantáziagyilkos tangyárba. Ha viszont azt a kérdést teszed fel, hogy mi az iskola, azzal valami olyan közös, generációkon átívelő létélmény ütőerére helyezheted az ujjadat, amely talán még benned is ott lüktet; hogy az iskola valamiféle börtön.
Ezt bizony sokan sejtik, Horn György is például évek óta hajtogatja, hogy az iskola eredendően erőszakszervezet. Pintér bástya bevezénylése a tanügyi kiképzőbázis élére innen nézve nem túl meglepő: sőt, igazából a maga perverzitásában őszinte mozzanat is egyben, hiszen köntörfalazás nélkül ordítja az arcunkba azt a sok száz éve kísértő igazságot, hogy a tangyári sorkötelezettség fegyelmi kérdés.
Ezzel viszont azért nehéz szembenézni, mert elképesztő mítoszteremtő meló van abban, hogy a fennáló rend iskoláit ne fegyelmező, felügyelő, megfigyelő intézményekként lássuk: az általunk ismert modern iskola és tömegoktatás pár száz éves történetét (mely egyben osztályharcok története) úgy is meg lehetne írni, mint az iskolai fegyelmezés és felügyelet cicomázgatásának, díszdobozolásának, mézes-mázosításának históriáját. Innen nézve pedig nem csoda, hogy sokan rendesen kiakadtak, hogy a gyerekeiknek lassan tányérsapka és fa*kabát lesz a jele oviban.
Nem mintha az iskolai zsernyákok nyálcsorgató gumibot-izgatása nem lett volna már így is elég. És amúgy mindenkinek, akire rájött a rendőrpara, igaza is van, mert az iskolának nem kell szükségszerűen rendőrakadémiának, vagy katonai kiképzőtábornak lennie. Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy Pintér báttya miért masírozik be ennyire simán egy szociálisnak és jólétinek gondolt intézménybe; hogy a tőkés társadalmak iskolái miért hordozhatják magukban parazitaként a rendvédelem traumatikus magvait.
Ez azoknak is érdekes lehet, akik mostanában olyan marhára büszkék saját iskolázottságukra, hogy a kevésbé iskolázottakat simán kizárnák az amúgy is röhögnivaló, választásnak csúfolt valóságshow-ból. Elöljáróban elmondanám, hogy ez a pökhendi csendőrpertu sok esetben épp a marhanagy iskolázottságuknak köszönhető...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.