MIRE TÖREKSZIK A NYUGAT UKRAJNÁBAN?

JELEN.MEDIA
Szerző: MIKLÓS GÁBOR

2022.09.17.

A magyar internetes sajtóban naponta legalább egy olyan cikk megjelenik, amelyben a kelet-európai háborúra vonatkozó lehetséges forgatókönyveket ismertetik. Nincs olyan magára valamit is adó szakértő, aki ne tudna legalább három, egymást tökéletesen kizáró és cáfoló háborús szcenáriót előhúzni a zsebéből. Mivel ez túl könnyű feladat, itt most inkább azzal próbálkozunk, hogy a konfliktusban szereplő erők mai stratégiai céljait és hosszútávú politikai magatartását összegezzük.

Nincs olyan katonai elméleti szakkönyv, amely ne szögezné le: a háború megvívásának elengedhetetlen feltétele, hogy a hadsereg elé az ország irányítói világos politikai cél állítsanak. Ez minden sikeres katonai stratégia alapfeltétele. Van-e ilyen politikailag meghatározott stratégiájuk Ukrajna szövetségeseinek?

Oroszország vezetői számtalan alkalommal kinyilvánították: Ukrajnában a „kollektív Nyugat” ellen háborúznak. Ebben sok az igazság-elem. Ukrajna rég képtelen lenne az ellenállásra, ha nem állnának mögötte támogatói. Pénzt, fegyvert, politikai, emberi segítséget, katonai információkat és tanácsokat az ukrán fél az Egyesült Államoktól és más NATO-tagállamoktól, illetve szövetségesektől kap.

A kérdés: mennyit és meddig? Ez nyilván attól függ, hogy van-e a „kollektív Nyugatnak” hosszú távú Ukrajna-politikája, vannak-e Oroszországgal kapcsolatos közép- és hosszú távú politikai céljai és törekvései. Az még Barack Obama első elnöksége alatt kiderült, hogy nem lehetséges az orosz-amerikai viszony újraindítása, a „reset.” Ekkor már látszódott, hogy Putyin célja az egykori orosz-szovjet birodalom újjáépítése, a befolyási övezet megőrzése, s az amerikaiak kiszorítása – amennyire ez lehetséges – Nyugat-Európából is. Oroszország kinyilvánította, hogy az autokratikus, konzervatív rezsimeket támogatja, illetve azokat az erőket, irányzatokat, amelyek fellépnek a liberális kapitalizmus, a modernitás – egyben a nyugati, amerikai kulturális és életmódbeli befolyás ellen. Ezzel együtt járt a demokratikus, liberális erők elnyomása Oroszországban, a diktatúra elemeinek sűrűsödése az orosz életben. Ez volt a putyini fordulat.

Az amerikai válasz erre egyebek között az ukrajnai Nyugat-barát tendencia támogatása volt. Visszatekintve az elmúlt pár évre, látszik, hogy az amerikaiaknak nem volt hosszú távú elképzelésük arról, mit kezdjenek Ukrajnával. Politikájukat az orosz befolyás és nyomulás feltartóztatásának szándéka határozta meg. Ezek a rövid távú politikák érintették az európai energiafüggetlenséget, az európai biztonságot is. Eközben a Krím annektálása, s a két Donyec-medencei szakadár államocska megjelenése után az amerikaiak és más NATO-államok is részt vettek az ukrán hadsereg modernizálásában, s bizonyos nem-támadó fegyvereket is szállítottak nekik. Az, hogy az Egyesült Államok sok évig kétértelmű módon kezelte az ukrán NATO-tagság ügyét, s az EU nem is nagyon akart beszélni az esetleges ukrán csatlakozásról, szintén erről a távolságtartásról szól. A nyugati politika megjelent Ukrajnában, kecsegtették az ukrán társadalmat azzal, hogy valamikor a Nyugat része lehet, de túl sokat nem tettek ezért. Minden megváltozott akkor, amikor Putyin és köre elhatározta, hogy a maga módján rendezi a kérdést, s felszámolja az ukrán függetlenséget, s Ukrajnát az „orosz világ” részévé teszi és február 24-én elkezdte agresszív háborúját...

ITT OLVASHATÓ