Szerző: SZELE TAMÁS
2022.09.09.
Arra nem könnyű magyarázatot adni, illetve, természetesen leírhatók a tények, események, összecsapások és hadmozdulatok, csak nem mindenkinek fognak tetszeni, és mivel sokan szeretnék azt olvasni a hírekben, amit ők gondolnak, nekik majd nyitunk a jövő héten egy külön gondolatolvasó szolgáltatást, mert első a kuncsaft.
Aki azonban beéri azzal is, amit tudunk, annak azt kell mondanom: míg tegnapelőtt még úgy nézett ki, hogy az ukrán északkeleti offenzíva célja kisebb katlancsaták kialakítása, és azokban az orosz haderő felmorzsolása, ma valószínűbbnek tűnik, hogy sor kerül Izjum bekerítésére és esetleg elfoglalására is.
De lépjünk egyet hátra, hogy lássuk a nagy képet. Zelenszkij elnök nemrég bejelentette:
„Szeptember 1-je óta összesen több mint ezer négyzetkilométernyi területet szabadítottunk fel. Köszönöm mindenkinek, aki ezt biztosította!”
Az ukrán vezérkar jelentése ennél kissé pontosabb, bár nem bocsátkozik részletekbe (majd megteszem én):
„A védelmi erők sikeres ellentámadást folytatnak Harkiv irányában. Az ügyes és összehangolt akcióknak köszönhetően az Ukrán Fegyveres Erők a helyi lakosság támogatásával három nap alatt közel 50 kilométert haladtak előre. A hírszerzés szerint egyes ellenséges egységek jelentős veszteségeket szenvedtek. A megszállók Olhovatka és Borodojarszkoje települések közelében próbálják evakuálni a sebesülteket és a megrongálódott felszerelést.”
Ez már több, mint amit korábban egy hétig lehetett tudni, ugyanis az ukrán oldal fegyelmezetten betartotta a műveleti csendet, nem adtak ki információt a hadmozdulataikról, de még a győzelmekről sem, amit tudunk, azt nem tőlük tudjuk. De nem is az orosz védelmi minisztériumtól. Szívesen idézném, hogy ők mit mondanak Izjum térségéről, csak az a baj, hogy nem mondanak semmit. Az a terület számukra most nem létezik, elnyelte a föld, esetleg elmosta a Sziverszkij Donyec, köddé vált, szót sem ejtenek róla. Az ukrán offenzíva sebessége azonban meglepő, akkor is, ha tudjuk, hogy az ötven kilométer haladás nem mindenhol annyi, egyes helyeken csak húsz-harminc – de ha arra gondolunk, hogy az oroszok egész nyáron hetente körülbelül 350 méter – nem kilométer! – sebességgel nyomultak előre, eltekintve Liszicsancsk és Szeverodonyeck ostromától, ha az ember ránézett a hadműveleti térképre, első pillanatban nem tudta megállapítani a frontvonalakból, hogy a mait látja, a tegnapit, az egy hetest vagy a két hónapost, mert mindegyik egyforma volt, a mostani ukrán haladás villámgyors.
Rendben van, lobog a hajuk a szélben, úgy vágtatnak előre, de mi a pillanatnyi cél?
Mert a végső cél nyilván Ukrajna teljes területének felszabadítása, de most éppen hova igyekszenek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.