Szerző: L. RITÓK NÓRA
2022.09.23.
Mivel az egész fejlesztő program az alapítvány művészeti iskolájából indult, így talán logikusnak tűnik, hogy a felnőttekkel való együttműködés során is ezzel a vonallal próbálkoztunk, hiszen ehhez értettünk a legjobban. Később, ahogy mi is tapasztaltabbak lettünk, a társadalmi vállalkozásunk bővült mezőgazdasággal, élelmiszer-feldolgozással, szalmabrikett-készítéssel is.
Mikor nekikezdtünk, még csak annyi volt a cél, hogy valamiféle pozitívan ható alkotótevékenységbe vonjuk be az asszonyokat. Ekkor kaptam azt az ötletet egy debreceni kolléganőtől, hogy készítsünk kis népi hímzéseket, amiket be lehetne építeni patchwork technikával táskákba, párnákba. A népi hímzés nehezen ment volna az ezt sosem próbáló asszonyoknak, de aztán eszembe jutott a keresztszemes technika, amit gyerekkoromban én is könnyedén megtanultam, és az is, hogy a gyermekrajzok motívumaiból jópofa hímzések készülhetnének. Ráadásul, micsoda élmény lehet, ha a saját gyermeke rajzáról származik a motívum, amit aztán az anya kihímezhet!
Az első hímzések nagyon nehezen készültek, aztán a következők már könnyebben, és lassan elindult a dolog. Amikor az első táskákat megvarrtuk, még külső segítséggel, és el tudtuk adni, akkor már éreztük, hogy ebből akár valami komolyabb dolog is lehet. Egyre többen bekapcsolódtak, és az idősebb asszonyok, akik tudtak hímezni, másfajta öltéstechnikákat is mutattak. Megkezdődött a tudásmegosztás folyamata, amiben a közösségszervező elem is nagyon fontos volt.
Ötleteltünk, próbálgattunk: világos volt, hogy ehhez kell speciális tudás is, tervezői, de nem akármilyen, hanem olyan, aki látja, érti azokat is, akik elkészítik a tárgyakat. Ez a szociális dizájn.
Rengeteget tanultunk, fejlődtünk az évek során. Ma már mosolyogva nézzük az első termékeinket, pedig akkor milyen szépnek láttuk! Fontos volt megérteni, hogy egy társadalmi vállalkozás termékeiben is a minőség a legfontosabb, a szociális üzenet csak a második lehet. Ha ez a kettő felcserélődik, a vállalkozás nem lesz fenntartható, mert az emberek szánalomból veszik meg a termékeket, nem pedig azért, mert tetszik nekik.
A projektet hosszas gondolkodás után Szunonak neveztük el, ami romani nyelven azt jelenti: álom. Mert tényleg így indult, mint egy álom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.