EGY MOZGÓSÍTÁS BUKTATÓI

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2022.09.24.

Mivel az egész világ az oroszországi „részleges” mozgósítással foglalkozik, egy kicsit érdemes átgondolni annak következményeit magára az Oroszországi Föderációra nézve. Ugyanis lesznek, és nem szabad elsiklani fölöttük. A „részleges” szót idézőjelbe kell tennem, ugyanis a mozgósítás valódi mértékéről nincs pontos tudomásunk.

Ez azért van, mert a mobilizációt elrendelő elnöki ukáz hetedik pontja, mely a behívottak számáról és főbb jellemzőikről szól, titkos. Amennyit tudunk a tartalmáról, az részben Sojgu védelmi miniszter egyik pár nappal ezelőtti interjújából származik, részben pedig névtelenséget kérő informátoroktól, akik az orosz Védelmi Minisztériumban vagy az Elnöki Adminisztrációban dolgozva tudtak meg részleteket.

Sojgu nyilatkozata viszonylag „megnyugtató”: szerinte háromszázezer újoncnál többet nem kívánnak mozgósítani, közülük is mentességet élveznek a diákok, az idősebb korosztály, az IT-szektor dolgozói és a kormánymédia munkatársai. Ellenben számíthatnak a behívóra a tartalékosok általában, különösen azok, akiknek vannak harci tapasztalatai.

Ehhez képest a Novaja Gazeta információi szerint a behívottak keretszámát egymillióra tervezik, a Meduza 1,2 millióról tud, a tegnapi Magyar Nemzet meg már egyenesen kétmillióról, bár ez utóbbi adatot kéretik nem túl komolyan venni, a szerzőnek megszaladhatott a tolla, és nem lehet a katonai ügyek nagy szekértője. Ennyi embernek ugyanis ellátásra van szüksége, egyenruhára, bakancsra, fedélre a feje fölé, napi háromszori étkezésre, fegyverre, lőszerre, testpáncélra de még egészségügyi csomagra is. Lehet hinni az Oroszországi Föderáció végtelen gazdagságában, de tudni inkább azt lehet, hogy még idén február végén, március elején is fagyási sérüléseik voltak a támadó alakulatoknak, mert nyári egyenruhát kaptak, a télit ellopták szorgos kezek, a sátorlapokkal és takarókkal együtt. Ugyanígy kérdéses az alakulatok kiképzése és eljuttatása a harcterekre. Valószínűbbnek tűnik, hogy szakaszosan érkeznek majd, erősítésként a harcoló csapatokhoz, és nem egy tömbben.

De tételezzük fel, hogy ezeket a nagyon komoly problémákat megoldják valahogy. Akkor mi lesz?

Erről szól a Vazsnoje Isztorii egyik, szignó nélkül megjelent, tegnapi írása. Azért emelem ki, hogy szignó, aláírás nélküli a tanulmány, mert ilyesmit három esetben szokás tenni. Az első az, ha szerkesztőségi véleményről, vezércikkről van szó, ilyenkor nem egyik vagy másik munkatárs nézeteit látjuk, hanem mindegyikét, azért nincs szignó. A másik eset az, ha az írást a szerzője még álnévvel sem vállalja, mert tudja, hogy egy szó sem igaz az egészből, ilyeneket az Origón találunk nagy bőséggel, de ez a most ismertetésre kerülő anyagra nem érvényes, mivel ez elejétől végéig spekuláció, nincs benne adat, tehát nincs is mit hazudni. A harmadik eset meg az, ha az írás igaz és valós dolgokról szól, de nem volna okos dolog névvel vállalni. Olyan is van, Oroszországban főleg: ezzel van dolgunk érzésem szerint.

A teljes írást nem ismertetném, az ottani sajtó hagyományaihoz híven elég hosszú, inkább csak a lényegét mutatom be. Tehát: mik a mozgósítás veszélyei?

Először is tisztázzuk a fogalmakat: nem egy mozgósítás zajlik, hanem egyszerre három...

ITT OLVASHATÓ