Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2022.09.24.
"Szószegők lettünk, a leghitványabb nemzet.." írta Horthy miniszterelnöke, Teleki Pál, öngyilkossága előtt, mert Telekinek legalább a saját adott szava, úri becsülete fontos volt.
Na akkor, íme az újabb adag borsó a falra.
Egy ember megítélése mindig az illető rosszcselekedetein alapul – elmondtam, leírtam számtalanszor. Hitler történelmi szerepét nem az határozza meg, hogy ő volt az autópályaépítő, Waldbühne-alapító, gyerekfej simogató.
Az öngyilkosság említése mint pozitív, példaadó tett különben is borzalmas ostobaság, dehát Telekiről nem az jut eszébe épérzékű, a történelemben valamelyest tájékozott embernek. Nemcsak azért, mert egy olyan elvetemült, ócska gazember, amilyen Teleki Pál volt, nyilvánvalóan nem lesz öngyilkos – ezt nem tudom azzal igazolni, hogy őt idézem egy olyan mondattal, amiben maga mondja, „nem lettem öngyilkos”. Viszont írtam Menon Club címen egy közel 700 oldalas könyvet, abban benne van az összes bizonyíték, amik kizárják a halvány gyanúját is ennek az öngyilkosságnak. Tudom, nem sokat számít, mert mindenféle „történészek” meg azt írták, hogy bizony öngyilkos lett, és ha Magyarországon valamely kurzuslovag „történelemtudós” leír bármilyen marhaságot, az szentírás lesz, és évszázadokig tartja magát. Mindaddig, amíg ennek az országnak a népe egyszer el nem jut oda, hogy meg akarja ismerni a hiteles múltját, annak értelmes magyarázatával együtt – ennek körülbelül annyi esélye van, mint egy hógolyónak a pokolban.
Dehát mondom, nem az öngyilkosság számít. Hanem ennek az alaknak a tettei.
Ideteszek néhány idézetet, hozzá a szükséges megjegyzést:
Numerus clausus
Az 1920. évi XXV. tc. (A tudományegyetemekre, műegyetemre, a budapesti közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiára való beiratkozás szabályozásáról) az egyetemekre való beiratkozást a nemzetiségek országon belüli arányához kötötte. A törvény végrehajtási része nemzetiségnek minősítette a zsidókat – 6%-os arányszámot állapított meg rájuk nézve –, annak ellenére, hogy 1867 óta jogilag nem idegen etnikumnak, hanem izraelita vallású, egyenlő jogokkal rendelkező magyar állampolgároknak számítottak.
A törvény írója Teleki Pál. Az ország miniszterelnöke, aki a törvények végrehajtásáért felelős kormány feje, Teleki Pál.
A kapcsolódó momentumok közül az egyik legundorítóbb a „hivatalos” történészi leírás:
Teleki első kormányzásának egyik máig leginkább ellentmondásos kérdése a numerus clausus-törvény tulajdonképpen az 1920. évi XXV. törvény („a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról”), nevének jelentése: lezárt (értsd: meghatározott, állandó) szám. A parlament elé a vallás- és közoktatásügyi miniszter terjesztette, 1920 szeptemberében fogadták el. A törvény elsősorban a magyar felsőoktatásban tanulók számát kívánta az ország vélt vagy valós szükségleteihez igazítani, korlátozni kívánta a felsőoktatásba bekerülők számát. A felsőoktatásban tanulóknak számarányukban tükrözniük kellett a Magyarországon élő „népfajok” arányszámát. A törvény fő célja elsősorban az volt, hogy biztosítsa a magyaroknak a lakosságon belüli arányuknak megfelelő részvételt az egyetemeken. A törvényt sokan az első zsidótörvénynek tekintik, mivel a zsidóságot korlátozta leginkább, amelyet az addigi joggyakorlattól eltérően felekezet helyett nemzetiségként kezelt.
Tetszik érteni? Ellentmondásos. A jóisten szentséges szerelmére, hol van itt az ellentmondás? Mi ez a nyálas, mindent elkenő szó valamiről, ami felháborító, aljas és undorító? A törvény fő célja elsősorban az volt, hogy biztosítsa a magyaroknak a lakosságon belüli arányuknak megfelelő részvételt az egyetemeken. Világos, nem? Valamint logikus. Ha valaki különben nem értené… Á, egy nyavalyát próbálok itt szemantikát, stílust számon kérni valakitől, aki nyilvánvalóan egyetért Telekivel és a numerus clausus-szal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.