PALOTÁS JÁNOS: A HAZUDÓS POLITIKUS (ORBÁN VIKTOR) TÉVEDÉSE - A JOG IGEN SZŰK KÖRBEN ISMERI AZ IGAZMONDÁS ALÓLI FELMENTÉST.

NÉPSZAVA
Szerző: PALOTÁS JÁNOS
2022.08.14.

A magyar (de persze nem csak a magyar) közbeszéd szerint „minden politikus hazudik”, „a politikai kampány része, hogy olyat ígérnek, amiről tudják, hogy nem fogják betartani”, „a politikusokat nem lehet felelősségre vonni csak azért, mert hazudnak” és így tovább.

Ma már szállóigének számít Orbán Viktor 2011. szeptemberében elhangzott mondata, amelyben első alkalommal erősítette meg nyilvánosan azon kiszivárgott korábbi kijelentését, hogy „ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok”.

Orbán Viktor politikai pályafutását követve kijelenthető, hogy érdemi kérdésekben ekkor mondott először és egyben utoljára igazat a nyilvánosság számára. Orbán miniszterelnöki jogfelfogásában megengedett a társadalom tudatos megtévesztése...

De mit mond erről a jog?

A jog igen szűk körben, de ismeri az igazmondás alóli mentességet. A büntetőeljárásról szóló törvény (Be) kifejezetten ugyan nem tartalmazza a terhelt (vádlott, gyanúsított) jogát a hazugságra, csak azt nevesíti, hogy a terhelt nem kötelezhető sem az ártatlansága bizonyítására, sem önmagára való terhelő vallomás tételére (Be. 7. §). A védekezés szabadsága viszont csak a következmény nélküli valótlan állítás jogával együtt értelmezhető. Ez azonban igen szűk kör, és itt sem korlátlan jog. A terhelttel első eljárási cselekményként közölni kell (Be. 185. § – terhelti figyelmeztetés), hogy a valótlan előadásának lehetősége mások kiemelten védett jogait nem sérthetik.

A polgári, a közigazgatási jog azonban még ezt szűk lehetőséget sem biztosítja a jogvitába kerülő felek között. Az is kijelenthető, hogy sem a büntetőjog, sem a polgári jog, sem a közigazgatási jog nem tartalmaz semmilyen védettséget csak azért, mert az érintett a valótlan előadását politikusi minőségében tette. Ezzel szemben a jog számos olyan tényállást tartalmaz, amelyeknek megsértése eredhet abból, ha valaki vagy valamely csoport politikai szerepkörében tudatosan megtéveszti a társadalmat, vagy annak akár csak egy csoportját, és ezzel az érintetteknek kárt okoz, vagy bármely más jogát megsérti.

Minősített esete a károkozásnak, a jogsértések mindegyikének, ha azt bárki jogosulatlan előny (ilyen lehet akár a politikai hatalom megszerzése) érdekében teszi.

Gondolatébresztőnek néhány aktuális példa:...

ITT OLVASHATÓ