MOST JÖTT EL IGAZÁN A VÉRES PATTHELYZET UKRAJNÁBAN

G7.HU

Szerző: VÁCZI ISTVÁN

2022.08.

Ha valaki nem nézett rá az utóbbi másfél hónapban az ukrajnai frontvonalak térképére, és most újra megteszi, erősen meresztenie kell a szemét, hogy bármifajta változást észrevegyen. Azóta, hogy az orosz csapatok július 3-án befejezték a legkeletebbi ukrán megye, Luhanszk elfoglalását, a frontvonalak lényegében befagytak, néhány kisebb város és pár falu cserélt gazdát.

De kezdjük egy kicsit messzebbről. A háború február 24-én kezdődött, azaz pár nap híján fél éve tart, és gyakran három részre szokták osztani. Az első április elejéig tartott, amikor az orosz politikai és katonai vezetés kénytelen volt belátni, hogy a Kijev – és az ország nagy részének – elfoglalására indított támadás kudarcot vallott, és kivonta az orosz csapatokat Ukrajna északi és északkeleti részéről, Zsitomir, Kijev, Csernyihiv és Szumi megyékből.

Az ekkor kialakított orosz hivatalos álláspont szerint az egész északi hadművelet csak a megtévesztést és az ukrán erők lekötését szolgálta, valójában a cél mindig is a Luganszki és Donyecki Népköztársaság „felszabadítása” volt. Ezeket Vlagyimir Putyin orosz elnök február 21-én ismerte el önálló államnak Luhanszk és Doneck megye teljes területén. Ennek azért is volt nagy jelentősége, mert az oroszbarát szeparatisták 2015 óta csak az adott megye harmadát-harmadát ellenőrizték.

A háború második szakaszában tehát a megyehatárok elérése volt a hivatalos orosz cél, lehetőleg az itt védekező ukrán alakulatok bekerítésével. Az utóbbi azonban sem nagyobb, sem közepes verzióban nem sikerült. Luhanszk megyét végül úgy tudták elfoglalni, hogy az utolsóként védelmezett ikerváros, Szjeverodoneck és Liszicsanszk utánpótlási vonalait délről folyamatosan lőtte és támadta az orosz hadsereg, plusz lerombolta a két város közötti hidakat. Miután az utánpótlás lényegében ellehetetlenült, és a Szjeverodoneckben védekező csapatok rendkívül súlyos veszteségeket szenvedtek, az ukrán hadsereg feladta ezt a várost. Ezt követően pedig Liszicsanszkot csak napokig tudta tartani.

Luhanszk megye elfoglalását követően a nyugati elemzők várakozása leginkább az volt, hogy az addigi támadást vezető csapatok rotálását, feltöltését, pihentetését követően az orosz támadás továbbgördül Doneck megyében – alapvetően ugyanúgy, ahogyan Luhanszkban zajlott: nem lesznek nagy áttörések és látványos, nagy távolságot felölelő gépesített manőverek, hanem brutális orosz tüzérségi tűzhenger után lépésről lépésre kiszorítják a területről az életben maradt ukrán katonákat. Július elején tehát nem úgy nézett ki, hogy új szakasz jön a háborúban, mégis ez történt, alapvetően három ok miatt...

ITT OLVASHATÓ