Szerző: Rezeda
2022.08.10.
Mint tegnap egészen véletlenül kiderült, már öt napja nem jön az olaj a csövön az oroszoktól, pedig mi nem is rosszalkodtunk. Sőt. De most nem is Szijjártó látványos, fölösleges és köpnivaló moszkvai zarándoklatjairól lesz szó, hanem a kedves vezető virágos ingéről, és Semjén nyelvhasználatáról, amelyek sajátságos módon úgy függnek össze, hogy kiderül ebből, nem, hogy alkalmatlanok volnának ezek az ország vezetésére, voltaképp már le is mondtak róla. S míg régebben azon méláztunk, hogy Orbánnak nincs víziója rólunk a lopáson kívül, hogy a hatalmon túl hosszú távú tervei egyáltalán nincsenek, mostanra az is kiderült, pár napra előre sem igen gondolkoznak.
Így kies hazánk máról holnapra él, míg föl nem fordul velünk együtt. Minden ott kezdődött a még el sem indult héten, hogy a kedves vezető motorcsónakja lerobbant az Adrián, ott ringatózott a hűs habokon tehetetlenül, mígnem egy helyi újságírónak öltözött TEK-es a segítségére nem sietett, és hősiesen megmentette az ő nyomorult életét. Mi lett volna, ha a vízen marad a készség, rajta ő, és kiszítta volna a nap teljesen. Rossz belegondolni a bölcsesség nélkül maradt hazába. Így is volt valami baj azonban a rendszerben, mert, hogy nem jön öt napja a csöveken az orosz olaj, azt egy külföldi hírtársaság tudatta velünk, mert a magyar erre nem tartott méltónak minket.
Vagy más oka volt a titkolózásnak, vagy csak a kedves vezető a vízen rekedve nem tudott iránymutatást adni a teendőkről, Semjén pedig nem volt képes, vagy nem akart. Mert nem tudom, tisztában vagyunk-e azzal, hogy Orbán helyettese a vadászbuzi volna, így, amíg a gazdája virágos ingekben pózol meg a vízen reked, ő irányítja az országot, gondoskodik a nyomorult életünkről, vagy dönt halálunkról épp. Orbán is tragédia, de Semjén maga a veszedelem, kognitív készségei a házi rénszarvas lelövéséig terjednek, különben ő maga van meglőve, és tanácstalanul vagy durcásan jár-kel a világban. Példát is tudunk erre mutatni a napokból, amin nevethetnénk is, de a szárazságtól cserepes a szánk...
Így kies hazánk máról holnapra él, míg föl nem fordul velünk együtt. Minden ott kezdődött a még el sem indult héten, hogy a kedves vezető motorcsónakja lerobbant az Adrián, ott ringatózott a hűs habokon tehetetlenül, mígnem egy helyi újságírónak öltözött TEK-es a segítségére nem sietett, és hősiesen megmentette az ő nyomorult életét. Mi lett volna, ha a vízen marad a készség, rajta ő, és kiszítta volna a nap teljesen. Rossz belegondolni a bölcsesség nélkül maradt hazába. Így is volt valami baj azonban a rendszerben, mert, hogy nem jön öt napja a csöveken az orosz olaj, azt egy külföldi hírtársaság tudatta velünk, mert a magyar erre nem tartott méltónak minket.
Vagy más oka volt a titkolózásnak, vagy csak a kedves vezető a vízen rekedve nem tudott iránymutatást adni a teendőkről, Semjén pedig nem volt képes, vagy nem akart. Mert nem tudom, tisztában vagyunk-e azzal, hogy Orbán helyettese a vadászbuzi volna, így, amíg a gazdája virágos ingekben pózol meg a vízen reked, ő irányítja az országot, gondoskodik a nyomorult életünkről, vagy dönt halálunkról épp. Orbán is tragédia, de Semjén maga a veszedelem, kognitív készségei a házi rénszarvas lelövéséig terjednek, különben ő maga van meglőve, és tanácstalanul vagy durcásan jár-kel a világban. Példát is tudunk erre mutatni a napokból, amin nevethetnénk is, de a szárazságtól cserepes a szánk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.