GÁBOR GYÖRGY ÜZENETE DEMETER SZILÁRDNAK, BUDAPEST MAGASSÁGOS ESZTÉTA-FŐISPÁNJÁNAK

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2022.08.06.

Üzenem Demeter Szilárdnak, Budapest magasságos esztéta-főispánjának, hogy viszonylag nehéz lesz a Háború és békét vagy a József és testvéreit két-kétsoros disztichonná átalakíttatni, a közel 15 órás Wagner Ringjéből dorombra átírt rövid etűdöt készíteni, a Sixtus-kápolna teljes mennyezetfreskóját miniatúrán megjeleníteni, a Sátántangóból 20-30 másodperces reklámfilmet összevágni, de nem lesz könnyű egy nagyméretű Steinway vagy Bösendorfer helyett pihekönnyű fűzfatilinkón előadni a „Das wohltemperierte Klavier” prelúdiumait és fúgáit, továbbá minden bizonnyal problematikus lesz, ha egy spanyolfallal elválasztott koncertpódiumon egyszerre ad koncertet a Budapesti Fesztiválzenekar és a rendszer valamelyik kedvelt könnyűzenésze, s hasonlóképpen nem biztos, hogy a színházi látogatók örömmel néznék azt a színpadot, amelynek egyik oldalán, mondjuk középtől balra Pintér Béla Társulatát láthatná a nagyérdemű, a másik oldalán, középtől jobbra a Nemzeti Színház valamelyik produkcióját. És ami engem illet, nekem speciel nagyon nem konveniálna, ha egy hazai tudományos konferencián helyiség- és fűtésgazdálkodási okokból fakadóan ugyanabban a teremben, ugyanazon a napon, s ugyanabban az időpontban egyszerre tartana előadást mondjuk Giorgio Agamben és Demeter Szilárd.
És bíztatnám is egyben Demeter Szilárdot, hogy ne feledje: az a történet, amelyet először egy bizonyos Franz Xaver Niemetschek írt le (Mozart első biográfusa, aki személyesen ismerte a zeneszerzőt), hogy II. József császár egy ízben kritikusi éllel azt mondta Mozartnak, miszerint művében „túl sok a hangjegy”, amire Mozart azt válaszolta, hogy „éppen annyi, amennyi szükséges”, lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem, de akárhogyan is volt, egyrészt Mozartnak volt igaza, másrészt II. József császár pontosan tudta, ki az a Mozart, s azt is tudta, mit érnek a környezetében tüsténkedő, a nagyúr kegyeiért versengő, amúgy mára már nevesincs muzsikusok (nem Salierire gondolok!).
És a császár csak császár volt, s nem udvari esztéta és műkritikus.

ITT OLVASHATÓ