FELDMÁR ANDRÁS: A PSZICHEDELIKUS SZEREK ORVOSSÁGKÉNT, TERÁPIA NÉLKÜL NEM SOKAT ÉRNEK

QUBIT
Szerző: KUN ZSUZSI
2022.08.22.

Az 1950-es és 60-as évek meghatározó kutatási területe volt a pszichedelikumok pszichiátriai alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata. Miközben Kanadában, Vancouverben teljes klinika szakosodott az LSD-terápiákra, az Egyesült Államokban és Európa számos országában is kiterjedt kísérletek folytak az LSD-vel (lizergsav-dietilamid), az MDMA-val (metiléndioxi-metamfetamin vagy ecstasy), a pszilocibinnel (a „varázsgomba” hatóanyaga), a DMT-vel (dimetiltriptamin) és a meszkalinnal (2- etilamin, az LSD-nél gyengébb hallucinogén).

A kutatók egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy miként építhetők be ezek a csodaszerek a terápiába, hogyan segíthetnek vele a traumatizált, szenvedélybeteg vagy depressziós embereknek. 1970-ben viszont a USA-ban kitört a drogellenes háború, és nemcsak Észak-Amerikában, hanem a világon mindenhol betiltották az addigi kísérleteket. Negyven évet kellett várni arra, hogy a pszichedelikumok illegalitása oldódjon, és legalább kísérletekben újra lehessen vizsgálni őket.

Feldmár András Kanadában élő magyar származású pszichoterapeuta egyike azon keveseknek, akik nemcsak a korai kutatásokban vehettek részt, hanem most, a pszichedelikus reneszánsz idején is dolgozhattak ezekkel a szerekkel. Ahogy a Qubitnek elmondta, a pszichedelikumok csodaszerek ugyan, de önmagukban nem várhatunk tőlük csodát: segítség, szakértő terápia nélkül nem sokat érnek, az pedig, ha receptre kiváltható orvosságot csinálunk belőlük, akár tragikus is lehet...

ITT OLVASHATÓ