FARHÁT ÉS KÜLPOLITIKA

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2022.08.31.

Szijjártó szerint az áprilisi soha nem látott mértékű választási győzelmük a magyar külpolitika teljesítményének visszaigazolása. Gondolta a fene. Mert az ember élénk képzelőerővel látja ám, midőn özv. Horváth Rezsőné (Manyika néni) ott tépelődik a szavazófülkében, hogy kire is tegye azt a rohadt ikszet, majd felidézi a magyar-azeri kétoldalú tárgyalásokat a baltás gyilkos kiadatásáról, ennek hatalmas sikereit, s emiatt dönt úgy, hogy csak a Fidesz. Hülyeségeket én is tudok beszélni, mégsem vagyok külügyminiszter. Mindezt azonban betudjuk annak a tévképzetnek, amely általános a NER-ben, hogy azt csinálnak, amit csak akarnak, s igazolásul rámutatnak özv. Horváth Rezsőnére (Manyika néni), hogy ezt ő gondolta így.

Ő fogja Orbán ceruzáját a rendeletek megalkotásakor, holott csak a necc krumpli és a malátába mártogatott száraz kiflivég jár a fejében. Meg manapság a tűzifa. De nem is ez, mert ez csak a körítés, a felhatalmazás hazudása, a demokráciára mutogatás egy termetes diktatúrában, hanem a hangnem és a külszolgálatok hasonló nívójú szellemi munícióval való ellátása, ami ma épp érdekesebb, mert az eddigieket ismerjük. Szijjártó évadnyitó szeánszot tartott a magyar nagyköveteknek, külszolgálatosoknak, tehát csiszárjenőknek és dájcstomi rokonságnak, hogyan viselkedjenek a fogadó országukban, és azt mondta nekik, legyenek dúvadok. Képviseljék az özv. Horváth Rezsőnétől (Manyika néni) kapott értékeket.

De, mint fentebb láttuk, és nem is igazán kellett volna megmutatni, itt is csak a hárítás és maszatolás magas fokon űzött művészetével találkozhatunk, a végletekig leegyszerűsítve a folyamatokat: mindenféle felelősség elkenése, csak ebben a történetben nem a nyuszira fogják a dolgokat, hanem özv. Horváth Rezsőnére (Manyika néni). Ez a kályha, ahonnan minden elindul, most épp jelesül az, hogy Szijjártó külügyes így ránézésre előre reszket David Pressmanntól az USA még meg sem érkezett nagykövetétől, akinek a bűne elöljáróban annyi, hogy kijelentette, leendő állomáshelyén (vö.: NER) csorbát szenved a demokrácia. Erre föl hivatkozott Szijjártó a Manyika nénire.

Sőt, ezen túl az odakint dolgozó magyar diplomatákat is előre felmentette minden felelősség alól, amikor azt jelentette ki, nem a fogadó ország elismerését kell kivívniuk, hanem azokét, akik odaküldték őket. Itt jön a képbe megint a bávatag magyarokra való hivatkozás, és sajnálatosan az is, hogy a nevükben az asztalra is szarhatnak a klubban. Jól van az úgy. Éppen nincsen, de kies hazánk renoméján túl sokat rontani már nem lehet, mert akármilyen nagyköveti kilengés sem ér fel Orbán tusványosi beszédével. S ha a magyar diplomáciának az a feladata, hogy ezt az irányt vigye és védje Manyika nénire mutogatva, akkor igazából nincsen miről beszélnünk, bár már hallgatni sem érdemes...

ITT OLVASHATÓ