Szerző: Rezeda
2022.08.18.
Ha az ember Rémusz bácsi képébe helyezi magát a fehér, gyapjas fejével, a mélybarna képével, akkor felsóhajt, hogy a szemüvege is belecsillan a hatalmas örömbe, miszerint szüret, gyerekek. Mert unja már mindenki, mint a hétszentség, a kátránybabával pofozkodó rókát, egyáltalán, kedves gyerekek, az egész mesevilág kutyatöke, a Morzsa kutya fejlett készsége a valósághoz képest. Nem kell itt egyáltalán nehézkesen kitalálni mindenféle képtelen csodákat, ha Neriában adatik élnünk. Ez, gyerekek a mi édes hazánk ontológiája, hogy aszondja, van, amit pénzért nem lehet megvenni, minden másra ott van a plasztikkártya.
Hétfőn délelőtt eltévedt egy vonat, gyerekek, mert nem a Thomas húzta, a bamba gőzmozdony. Ám ha belegondolunk, húzhatta volna akár ez a Thomas is. Mert a sín vs. mozdony viszonylatában a sín az erősebb, hiába van alul, mint a víznek árja is például. Vagy, ha leteperik az elefántot átmenetileg a jóravaló emberek, aki egy kis idő után mindig felpattan, és trombitálva elszalad. Kivéve, ha arra jár a Semjén, mert az fogja, és gondolkodás nélkül lelövi, gyerekek. Mindent lelő ez a Semjén bácsi, ami a közelébe kerül, fogja a bazi nagy keresztjét, kibiztosítja, és tüzel. Pedig nem is gőzmozdony a drága.
No most, hogy szavunk ne feledjük, volt ez a magyar vonat a magyar síneken a magyar masinisztával, suhantak és zakatoltak, a csudálatos Miskolcból a leírhatatlan Fonyódra futrohant ez a vonat, gyerekek. A Fonyód meg a Balatonnál van. Tudjátok, mi a Balaton? Nem? Na, ugye. Mahomet egy nagy víz az, hogy alig is látni a túlnani partját, jachtok, vitorlások mészárosok, tiborczok, nem nektek való hely, de nem is fogjátok látni valószínűleg soha már. Látjátok, mennyi mindent mesél nekünk ez a vonat, indázik a története neki, pedig még alig is van úton, még szinte el sem indult, nincs sehol, ahogyan majdnem nem lett seholsem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.