Szerző: L. RITÓK NÓRA
2022.07.17.
Bár az igazság az, hogy ahogy csinálom, azzal keveseknek van gondja… és kevesen vannak akik a nagy “megmondó” szerep mellé tényleges terepi munkát társítanának, akár itt, ahol mi dolgozunk, akár máshol, sajnos lenne helyszín rá bőven.
A gond inkább azzal van, hogyan és mit mondok erről az egészről, és mit osztok meg még a közösségi médiában, amit kapcsolódónak érzek, vagy amiről (magánemberként) véleményem van. Kész listám van már az engem befolyásolni akaró, “rádöbbenteni”, vagy “nevelni” vágyó mondatokból. Párba is tudom már őket állítani, ellentétpárokba, mert ilyen lett a világ, minden elért már, és mindennek az ellentéte is, mióta a nyilvánosság előtt kommunikálok.
Mutatok pár ilyen ellentétpárt…példaként.
Jobb lenne, ha nem beszélnék róla, csak csinálnám csendben./Jobb lenne ha jobban kihangosítanám, határozottabban, támadóbban, nem ilyen szelíden, mert ez így csak egy értelmiségi nyavalygás.
Többet kellene írnom a sikerekről. Ez a bizonyíték arra, hogy jó az út./Minek írok a sikerekről? Ez önfényezés, és gusztustalan. Ebből is látszik, hogy csak rólam szól az egész.
Kollaboráns vagyok, hiszen néha pozitívan jelzek kormányzati rendszerhez kötődő kapcsolódásokat is./Egyértelműen ki kellene mondanom, hogy az ellenzéki oldalhoz húzok. Így lenne tiszta.
Teljesen értelmetlen szélmalomharc amit csinálok./Elképesztően fontos, amit csinálok, fel ne adjam.
Ezzel az egésszel a cigányság problémáját is képviselem./Nincs jogom a cigányok problémáját képviselni, hiszen nem vagyok cigány.
Ez kizárólag a cigányság problémája, mindegy, hogy írom, úgyis mindenki úgy olvassa, úgy érti./Ez egyáltalán nem csak a cigányság problémája, hanem a szegénységé. Ne szűkítsem le cigánykérdésre.
Ez a megértő attitűd, amit képviselek, szánalmas. /Csak így lehet, megértően, empatikusan. Ez a jó hang, nem a támadásé.
Nagyon jó, hogy együttműködésre törekszem./Együttműködésre törekedni ma a legnagyobb baromság.
Nem értek ehhez az egészhez semmit. Fogalmam sincs a szociális munkáról./Sokak példaképe vagyok a szakmában ezzel a munkával.
Az egész Igazgyöngy egy nevetséges próbálkozás. /Az Igazgyöngy munkája a legfontosabb ma a társadalmi leszakadás területén.
Hiteles vagyok./Hazug vagyok.
Megsértődök a kritikától, ahelyett, hogy elismerném, igaza van./Nagyon jó hogy ilyen önreflektív vagyok…kevesen képesek rá.
Egy népszerűséget hajszoló celeb vagyok, aki így szedi el az adományokat más szervezetek elől, akiknek nem marad. Miattam. /Nagyon jó, hogy ilyen vagyok…és az is, hogy átláthatóan használjuk fel az adományokat, bennünk meg lehet bízni. Stb.
Tudom, ha az ember a nyilvánosság előtt vállal fel egy ilyen ügyet, természetes, hogy ellentétes vélemények kereszttüzében találja magát. Persze mindig elgondolkodom ezeken, próbálva megérteni a reagálások hátterét is. Korábban sokszor beszálltam a kommentekbe, válaszoltam az üzenetekre (mondjuk ezt most is általában megteszem), akkor is, ha támadók voltak. Ma már kevesebbet reagálok, mert hamar leveszem, érdemes-e időt, energiát fektetnem bele, vagy hagyjam, mert úgy sem tudom meggyőzni az illetőt. És persze sokszor válaszolnak mások, és lebonyolítják a vitát helyettem is.
Azt sem mondhatom, hogy némelyik támadássá nőtt kritika nem vitt padlóra. Mert volt, hogy több dolog is összejött, és kimerült is voltam, és úgy éreztem, nem bír el többet a lelkem. Aztán mindig volt, aki átlendített, segített, kollégák, barátok, támogatók. Akik közelebb vannak hozzám, és belelátnak ebbe a munkába. Épp ezért megértőbbek, mint a távolról ítélkezők.
Nincsenek ebben az egészben fekete-fehér igazságok. A saját szemszögéből nézve mindenkinek igaza van, ezért ma egy ilyen ügyet képviselni nagyon nehéz. Ami nekem magabiztosságot ad, és a legtöbbet segít ilyenkor, az, hogy én a terepen vagyok. Nekem onnan, ezekkel a tapasztalásokkal kell ezt az egészet vinnem és kommunikálnom, és abban teljesen biztos vagyok, hogy azok, akik nem ebben és nem így dolgoznak, vagy sehogy sem dolgoznak ebben, csak, ahogy mondani szokták a “fotelből” mondják, hogy nekem mit és hogyan kellene tennem, nos, az ő támadásikat, tanácsaikat azért fenntartással kell kezelni. Mert melyiket is kellene elfogadnom? (lásd fentebb). Abból, amit ők elméletben, vagy a saját pozíciójukban, a saját frusztrációikkal e nélkül a terepi tapasztalat nélkül gondolnak? Ha ehhez igazodnék, már rég feladtam volna.
Mert még én sem, aki ennyi ideje vagyok már benne, én sem tudok, én sem értek mindent. De abban biztos vagyok, hogy sokkal többet tudok és értek, mint azok, akik távolról, és elméletben, vagy valami múltba vesző emlékek alapján gondolnak valamit erről.
Nem tudom másképp csinálni ezt. Nem tudok más lenni ebben, mint amilyen vagyok. Tanulom megérteni, keresem a megoldásokat, együtt dolgozok a csapattal, akik mellettem vannak. Nyilván hibázok néha, a munkában is, és a kommunikációban is. De tartom magam ahhoz a belső iránytűhöz, ami az egész életemet irányította. Csak így tudom vinni ezt az egész ügyet. Nem másoknak megfelelve, hanem önmagamnak. Az, hogy ez így mit hat, mennyit ér, egyszer majd talán mérlegre kerül valahol.
Nekem így kerek. Érzésekkel, tépelődésekkel, kínlódásokkal, néha könnyekkel, néha örömökkel. És igen, felvállaltam ezt így, a nyilvánosság előtt is. Azért, hogy kihangosítsam ennek az egésznek a bonyolultságát, nehézségeit, buktatóit. És a lelki terhét is. Nem azért, hogy sajnáljanak… hiszen nem kényszerít erre senki.
Vannak, akiket ez így irritál, vannak, akiket nem. Én nem támadok senkit, ez nem az én szerepem, nincsenek ehhez megfelelő készségeim. Mindenkinek meg kell találnia a szerepét, van, akinek a támadás megy jól. És van, ahol erre is szükség van. De azt hiszem, védekeznem sem kell. Nincs miért. Senki sincs hiba nélkül. Én sem.
A múltkor volt nálunk valaki Toldon, akinek beszéltem az állandóan visszatérő támadásokról. Azt mondta: “A vezetőket mindig támadják. Ne foglalkozzon vele. Ami itt van, amit maguk megteremtettek, az magáért beszél. El kell jönni, meg kell nézni. Mással meg ne törődjön.”
Talán igaza van. Nem kell mindenkit meggyőzni. A célt, amiért dolgozok, azt kell szem előtt tartani mindig. A többi mind másodlagos. Próbálok erre fókuszálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.