Szerző: L. RITÓK NÓRA
2022.07.03.
Ennek nem annyira történeti okai vannak persze, hanem a praktikusság, hiszen kevés olyan kolléga van az alapítványnál, akinek ne kapcsolódna az oktatáshoz, a pedagógusokon túl is, asszisztensként, vagy a szociális területen dolgozva. A tanoda is a tanévhez igazodik, és sok esetben a munkatársak életét is segíti ez, hiszen akik családosak, náluk erős szempont a családi élet szervezésében is az iskolaév ritmusa.
Ez azt jelenti, hogy a szabadságokat az év során az iskolához igazítjuk, persze igazodunk mindenkihez, de nem jellemző, hogy valaki nagyobb szabadságot vegyen ki, amíg suli van. Mert a helyettesítés nagyon nehezen megoldható, mindenki maximális időkihasználtsággal dolgozik, és ha más területen helyettesít, az ő munkája marad.”Lecsúsztatás” nálunk nincs, ezzel nem is foglalkozunk, hiszen mindenkinek vannak olyan napjai, mikor “túlórázik”, nem számoljuk ezeket sosem, nincs értelme. Igyekszünk inkább egyenletesen elosztani a munkaidőn túli terheket és a “honorálás” az egymásra figyelő munkahelyi légkörben van, ahol nem méricskélünk, de a lógás, a feladatok alól kibújás nem vállalható a többiekkel szemben.
Sokat fejlődtünk a működésben az évek során, és persze most sem tökéletes, nehéz a folyton bővülő feladatokkal lépést tartani, de törekszünk a folyamatos javításra, a szervezetfejlesztések, hatékonyságnövelő megbeszélések rendszerében, melyeket egyre gyakrabban illesztünk be a munkanapokba. Szükséges ez a fenntarthatóság miatt is, és azért is, mert a változó élethelyzetek, életkörülmények mindig új kihívásokat támasztanak, nemcsak a célcsoporttal végzett munkában, hanem a fejlesztést végző csapaton belül is.
Nem mondhatom, hogy más civil szervezetekhez viszonyítva túl nagy lenne nálunk a fluktuáció, de azért van nálunk is. Többnyire ilyenkor, a tanév végén. Azt már elengedtem, hogy hosszú távon köteleződjön el mindenki, aki hozzánk kerül, el kellett fogadnom, hogy vannak, akik csak egy időre csatlakoznak hozzánk. Vannak élethelyzetek, költözés, egészségügyi probléma, családi vállalkozások, melyek átszervezik a családtagok munkáját is, stb. és ilyenkor meg kell értenünk, hogy nem tud tovább maradni nálunk az illető. És vannak persze, akik minden figyelem ellenére kiégnek, elegük lesz, és olyanok is, akik nem erre a munkára vágytak, jobb híján jöttek, és amint kecsegtetőbb lehetőséget kapnak, elmennek.
Állandóságra viszont szükség van, túl sok idő és energia az új munkatársak betanítása. Szerencse, hogy a területek vezetői, a modell pilléreinek irányítói hosszú távra terveznek, és mindannyian nagyon elkötelezettek az ügy vonatkozásában, és ezzel így vannak jónéhányan azok közül is, akik nem vezetői poszton vannak.
Persze nagyon nehéz ez…hiszen mindenki a saját életét kell, hogy tervezze, nem az Igazgyöngyét, mindenki szeretne jobban élni, és ha más perspektíva nyílik előtte, lép, ami érthető is. Ugyanakkor maga a terület, amiben dolgozunk, nagyon sok karrierlehetőséget is rejt, hiszen olyan munka, ahol sok minden feltáratlan, és mindenre, kutatásra, innovációkra is van lehetőség, szinte az élet minden területén, nagy kapcsolatrendszerrel a hazai és a nemzetközi civil szervezeti, szociális, oktatási, társadalmi vállalkozási szektorhoz is. Sokat dolgoztunk azon, hogy az Igazgyöngy egy hiteles, fontos szakmai tapasztalatokon nyugvó szervezet legyen. Aki akar, itt nagy lehetőségeket kaphat, csak az a kérdés, hogy képes-e élni vele? És ha nem tud élni, annak vajon mi az oka? Mennyire a szervezet és mennyire ő maga? Van min gondolkodnom…
Most egy olyan “gépezet” vagyunk, melynek a fő fogaskerekei stabilak, pár kisebb is ugyanilyen, és vannak, amelyek cserélődnek néha. A cserék általában jobb “kereket” hoznak be, de vannak visszatérők is, akik aztán könnyen találnak vissza a helyükre.
Persze nálunk is vannak, akik konfliktusokkal mennek el, egyikük mondta egyszer, hogy az Igazgyöngyből nem lehet “szépen” elmenni… de ez nem így van. Az megy el sértődötten, aki nem önreflektív, aki magával nincs rendben. Aki képes magát is elhelyezni a történetben, a kompetenciáival, esetleges rossz döntéseivel együtt, aki nem mindig másokban keresi a hibát, az jó emlékkel és jó érzéssel búcsúzik tőlünk. És ez így sokkal jobb érzés, a csapatnak is, mindannyiunknak.
Az idén is voltak távozók, olyan is, akinek az élethelyzete, vagy az egészsége nem tette lehetővé a munka folytatását, és olyan is, akinek nem ment tovább. De pozitív légkörben váltunk el egymástól, arra fókuszálva, ami jó volt az együtt töltött időben. Mert mindenki tett valamit hozzá ehhez, amit talán úgy hívhatunk, az Igazgyöngy missziója. És abban is biztos vagyok, hogy a nálunk töltött idő jó tanulás volt mindannyiuknak, és az önéletrajzukban sem mutat rosszul, hogy nálunk dolgoztak. Egyszer egy támogatónk mondta nekem, mikor egy felmondás különösen megviselt, hogy próbáljam úgy nézni, mennyivel jobb szakemberek lettek, akik elmentek tőlünk, és örüljek, mert máshol biztosan kamatoztatják azt a tudást, amit nálunk kaptak. És ettől csak jobb lesz a világ.
Sok egyébként a jelentkező is hozzánk, ami egyrészt nagyon jó, másrészt azért az is jellemző, hogy nem arra a munkakörre, amiben épp hiányunk van, vagy nem akkor, mikor nekünk kellene. De az már csak ilyen. Aztán előbb-utóbb megoldódik minden.
Szóval, most jön a nyár. A tanévhez kötődő munka értékelésén már túl vagyunk, sok jó tapasztalat, ötlet zárta ezt az időszakot is. A nyári táborok, határon túli pedagógusképzések mellett a munka pár hétig ügyeleti rendszerben megy, váltva egymást, hiszen a kríziskezelés nem megy “nyári szabadságra”. Bár a problémák nyáron mindig kicsit kevesebbek, de a mostani árakat nézve azért nem sok jóra számítunk. A társadalmi vállalkozás működik nyáron is, a diákmunkások pénteken kapcsolódtak, és a közösségi rendezvényeinket sem szüneteltetjük.
A folyamatosság a terepi munkában alapvető. A stabilitás biztosítja a folyamatosságot, a folyamatosság pedig a biztonságot, a kiszámíthatóságot azok számára, akiken segíteni szeretnénk. Ehhez pedig stabil háttérre, biztos fenntartásra, és fix fejlesztő csapatra van szükség. Nagy felelősség és munka ennek a megteremtése, köszönet mindenkinek, aki segíti, támogatja, bármilyen módon.
A fejlesztő munkatársakkal a nyár végén a következő tanévi tervezésbe fogunk majd… de addig mindenkinek lesz lehetősége egy kicsit pihenni, kikapcsolódni, töltődni. Erőt kell gyűjteni. Mert az előttünk álló időszak most sem lesz könnyű, sőt, tovább nehezedik majd. Ebben szinte biztos vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.