Szerző: MIKLÓS GYÖRGY
2022.07.06.
Szertefoszlottak a remények, hogy a régi-új kormányzat érdemi változást hoz a közoktatás helyzetében. A tavaszi pedagógussztrájk és polgári engedetlenségi mozgalom abban tudott segíteni, hogy a társadalom jobban szembesüljön a pedagógusok – és végső soron a gyerekek – tarthatatlan helyzetével, ez azonban nem elegendő a megoldáshoz. Nemcsak a bérezés, hanem a pedagógusok szakmai megbecsülése, autonómiája terén sem látunk kormányzati gesztusokat, pedig ez végképp nem pénz, pusztán politikai akarat kérdése lenne. Az elkeseredés óriási: sok pedagógus elhagyja a pályát, van, aki végleg feladja a küzdelmet, akik pedig maradnak, még nagyobb terhelésre számíthatnak. A szülők közül, aki teheti, kimenekíti gyermekét az állami közoktatásból.
Hiába a pedagógusok, szakmai szervezetek, oktatási szakértők, gazdasági szereplők, szülők és diákok segélykiáltásai, a kormányzat számára nem fontos a közoktatás, nem kívánnak plusz pénzt fordítani rá. A lényeges pénzügyi döntések a miniszterelnöknél születnek, a minisztériumban már csak a pénz- és akarathiány következményeit próbálják kezelni, hogy minél kevésbé látszódjon, mekkora a baj.
A pedagógusok újabb tiltakozásokat terveznek. Bár a kormányzat jelentősen korlátozta a tanárok sztrájklehetőségét, továbbra is napirenden van a szakszervezetek által szervezett munkabeszüntetés folytatása, egyúttal polgári engedetlenségi akciót is bejelentettek, sokan tiltakozásképpen a felmondásukat is letétbe helyezték. A tiltakozások eredményessége szempontjából elsődleges, hogy elég erős társadalmi támogatottsággal rendelkeznek-e az abban résztvevők (ahogy erről korábban Lakatos Máté is írt)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.