Szerző: EKÉS ANDRÁS
2022.07.05.
A rakpartról szóló vitában jó lenne közelebb kerülni a megoldáshoz. Ezért sokkal inkább az okokra, mint a tünetekre érdemes a figyelmet felhívni, és a rakparton túlmutató szempontokat is megjeleníteni. Évtizedek óta elkötelezett vagyok a fenntartható, élhető, szerethető városok és közlekedésük mellett, ezt a Mobilissimus mobilitástervező műhelyben végzett munkáimban is mindig alkalmazom. Így szakmai meggyőződésből, és nem érzelemből támogatom a dunai rakparti funkciók újragondolását, a közterület arculatának átalakítását.
Nem szeretnék autós folyosót látni a pesti alsó rakparton. De legalább ilyen fontos, hogy nem szeretnék balhés, kiérleletlen lépést sem, amelyből utána visszakozni kell. Volt már ilyen a történelemben, a behajtási díj például, amely sokszor került a felszínre, majd süllyedt el kellő megalapozottság és bátorság hiányában. Pedig bármilyen furcsa is, mondjuk, ha úgy 10-12 évvel ezelőtt bevezették volna okos, méltányos és differenciált módon a behajtási díjat (és nem a pejoratívabban hangzó dugódíjat) lehet, hogy mára magától értetődő lenne, hogy a pesti alsó rakpart nem szerves része az észak-déli autós közlekedésnek.
Említhetem a parkolási rendszert is, amely szétszabdaltságával, meredek játékaival, díjszabásával vagy az éves 2000 forintos lakossági várakozási engedélyeivel, kicsit vulgárisabban szólva, választási cukorkájával, erősen hozzájárul a rakpart körüli konfliktusokhoz. Az önszabályozáson és a tudatosságon kívül ma szinte semmi nem készteti az embereket, hogy ne autózzanak Budapest belvárosában, ne akarjanak saját autót tartani és ne élvezzék ki a kapcsolódó juttatásokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.