ORBÁN RÖPÜL

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2022.07.08.

Születésem napja volt nemrég, következésképp lementem a szemközti pékségbe, hogy belecsapok a lecsóba, lesz ereszd el a hajam, meg ilyenek. Vásároltam tehát ennek megfelelően egy liter tejet, egy joghurtot emelendő az ünnep fényét, fél kiló kenyeret, három kiflit és két túrós táskát, mert nem bírok magammal. Ezért – ami máskor csak resztli lett volna a kosár alján – fizetnem kellett kétezerötszáz magyari forintokat. Ahhoz már elég öreg vagyok, hogy valami is megdöbbentsen, így most is inkább csendes melankóliával merengtem azon, kinek az anyukájára kellene gondolnom morcosan, de ott a boltban nem találtam ehhez megfelelő alanyt. Bántsam az eladókisasszonyt, akinek úgyis olyan szomorú a szeme?

Ugyan. Sőt, az is eszembe jutott, mennyivel jobb dolgom van, mint elődeimnek a Kárpátok alatt, akik azt is megérték, ha megkapták a fizetésüket reggel, és nem költötték el időben, délután már csak egy doboz gyufára volt elég. Ehhez képest én eltelten fütyörészhetek gazdagságomban, viszont a vége mégis csak az lesz, hogy éhen fogok dögölni, ha ez így megy tovább. Úgyhogy morcosságomnak tárgyat kellet keresnem, amit Orbán Viktor segedelmével tegnap meg is találtam, és ez így nagy általánosságban a Nyugat. Már nem Brüsszel meg Soros, hanem a tágabb életfilozófiát jelentő égtáj elrettentő értelemben, mint ahonnan minden baj fakad. Igaz, ez végül is magában foglalja Brüsszelt és Sorost, illetve más libernyákokat.

Akiket Orbán a hátán szokott cipelni. Amiket mond a kedves vezető, arra ma már nagy általánosságban fölösleges figyelni, de tegnap olyan tripet engedett meg, hogy az ember legszívesebben szólt volna neki, gyere vissza Viktor, ne röpülj annyira. A szövegből, amit a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara küldöttgyűlésén előadott, immár egy jól megtermett téboly rajzolódott elénk olyan bőségesen buzogva, hogy muszáj foglalkozni vele, hátha egy ápoló végre észreveszi, és beadja neki a megfelelő szuriját. Mert, ha nem, abba bele fog gebedni az ország, atomjaira hullik, ami folyamat rég elkezdődött, csak mindenféle propagandával takargatják. A boltos élményeimet is ennek igazolására mutattam meg.

Az a gyakorlati lenyomata annak, ahogyan Orbán az országot veszejti el, miközben valami álomfelhőkön utazgat. Most is, a tátott szájú agrárembereknek azt adta elő, hogy a mostani nehéz helyzetben van olyan politikai logika – nyugaton persze – amelyik az agráriumra akarja hárítani a válság terheit. Itt kellett volna közbevetni azt a helyénvaló toldást, hogy csak egy ilyet mutassál csezmeg, de senki nem állt föl ilyennel az agráremberek közül. Úgyhogy folytatódhatott az álom a végkifejlettel, hogy Magyarországon ilyen soha nem fog történni, itt az agrárium kárára nem fognak válságot menedzselni. Igaz, máshol sem, de muszáj volt letenni a hazug alapkövet a nagy összeboruláshoz...

ITT OLVASHATÓ