Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2022.07.26.
Lentner Csaba: Valóban, de miért érdekes ez?
– Amikor egy évvel ezelőtt beszélgettünk, a vágtató inflációtól kezdve a költségvetési hiányon és az uniós források érdekében szükséges kompromisszumokon át a megszorításokig szinte mindent előre jeleztek. A régi rómaiak mintájára a madarak röptéből jósoltak?
Győrffy Dóra: Azért ez nem volt akkora ördöngösség. Minden szakember és a kormányzat is tudta már tavaly, hogy nagy baj lesz, csak a választási szempontok felülírták a gazdaságpolitikai racionalitást.
Lentner: Valóban, mindenki számított nehézségekre. A visszaesés mértéke az igazán meglepő. Igaz, a háborúval senki sem kalkulált. Közgazdasági közhely, hogy fellendülés után mindig recesszió következik, ennek milyensége azonban nagyban függ a felkészüléstől. Ha a sikert nem gondozzuk kellőképpen, akkor nem lesz elég tartalékunk a nehezebb időszakok elviselésére. Hiába voltak komoly eredményeink 2010 és 2019 között, azok hazai relációban számítottak jónak, ami korábbi önmagunkhoz képest óriási dolog, de nemzetközi összehasonlításban már jóval kevésbé. A mi gazdaságpolitikai alapunk nem túl jól viseli a koronavírus-járvány, az ukrajnai háború, a bontakozó élelmiszer- és energiaválság miatti visszaesés együttes súlyát.
Győrffy: Összesűrűsödtek a világban a bajok. Tavalyi beszélgetésünk idején éppen a járvány utáni kilábalási periódusban voltunk, s a magyar állam visszaállt a szokásos prociklikus gazdaságpolitikára: amíg van pénz, szórja, mintha nem lenne holnap, s a törvényszerűen érkező válság – mint amilyen most az ukrajnai háború – legyengült állapotban éri...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.