Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2022.07.28.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök elhíresült – Magyarországon alig, de világszerte elképedést és fölháborodást okozó – tusnádi beszédében néhány egyszerű nézetének ad hangot, amelyeket hívei és ellenfelei versengve értenek félre vagy hamisítanak meg.
A magyar miniszterelnök szerint a Kárpát-medencében (helyesen: a Duna-medencében, mert hegyeknek nincs vízgyűjtő medencéjük, ám folyamoknak van) fehér népcsoportok vegyültek össze néhány, többek között magyar etnikummá, ez szerinte rendben van, ám az idegennek minősülő, sötétebb bőrszínű fajokkal nem keveredhetünk, mert elveszítjük nemzeti azonosságunkat. Nem akarunk „kevert fajúak” lenni őszerinte.
Mielőtt tovább haladnánk, tisztázzunk valamit. A miniszterelnök bírálói gúnyosan – amúgy bután és tudatlanul – arra hivatkoznak, hogy faj csak egy van, az emberfaj, tehát Orbán Viktor szóhasználatával van gond. Ez nevetséges. A „faj” szót többféleképpen használják, általában arra a jelenségre, hogy skandináv fehérek és fekete-afrikaiak, indiaiak és kínaiak külleme eltér egymástól (nem szólva történelmükről, vallásukról és kultúrájukról). Az „emberfaj” (amelyről Vörösmarty azt mondta, hogy sárkányfog-vetemény) kifejezés univerzális értelemben kevéssé használatos. Orbán a szokott értelemben emlegette, bár nyilván ő is tudja, hogy az emberi fajok nem úgy különböznek egymástól, mint a krokodil a tehéntől. A „faj” kifejezés ideológiai képződmény, de ezt sok száz más szóról is elmondhatjuk. A probléma gróf de Gobineau hírhedt könyvével (Essai sur l’inégalité des races humaines, 1853-55) kezdődött, amely a fajok egyenlőtlenségét óhajtotta bizonyítani nem érdektelen fantáziafutamokkal.
Nem az a kérdés tehát, hogy minek nevezünk leszármazásilag, történelmileg, urambocsá’ esztétikailag meghatározott populációkat, hanem hogy egymással egyenlőnek tartjuk-e őket vagy sem. (Ez a terminológiai mánia a magyar értelmiség műveletlen közhelyszektorának ismert, elkeserítő jellemzője; többé ne essék szó róla.) A magyar miniszterelnök jóváhagyja a fehérek keveredését, de nem hagyja jóvá keveredésü(n)ket a színesekkel, még akkor se, ha a schengeni övezet belsejéből, Nyugatról érkeznek. Ebben a neves államférfi olyan modern francia fasiszták népességcsere-„elméletét” (le grand remplacement) követi, mint Jean Raspail, Renaud Camus, Éric Zemmour; a legnevezetesebb külhoni fasiszták (és nem „jobboldali populisták”) már mind fölkeresték Orbán Viktort szép fekvésű budavári rezidenciáján. Fene a gusztusát, tisztelettel.
Szóval itt a magyar miniszterelnök ismét fölállítja a fasiszta-náci alaptézist: a fajok nem egyenlők. A magyarok és más kelet-európaiak szoros érintkezése afrikai, közel-keleti és ázsiai eredetű fajokkal a „mi” magasrendű szellemi és fizikai alkatunk lezüllését eredményezi, „hozzáromlunk a vademberekhez”.
Ez náci beszéd, amelyet Orbán Viktor támogatóinak épp oly kevéssé kellene tűrniük, mint ellenfeleinek.
De ezt nem nagyon tehetik, mert szinte valamennyien elbuknak a „keret” problémáján. A jelenlegi magyarországi politikai rendszer főként csak a romák tekintetében rasszista, de a hátrányos megkülönböztetés informális és – főleg a kétszínű és álszent polgártársainknak – rejtett, mert a romák részaránya az egyedül befolyásos középosztályban minimális. És miért minimális? A hátrányos megkülönböztetés, azaz a fajgyűlölet miatt. Erről gondoskodik az országos és helyi hatóság és a cigányellenes fehér közvélemény meg más intézmények, a rendőrségtől a közoktatásig. De mozgalmi cigánygyűlölet a Jobbik színeváltozása és bukása óta nincs: nincs rá szükség, a faji megkülönböztetés megy magától, semmilyen komolyabb erő nem szegül vele szembe.
Ámde ami a szó hétköznapi értelmében rasszista „politika”, nem magyarországi honpolgárokra vonatkozik, hanem külföldiekre: a „migráns”-nak nevezett menekültekre és bevándorlókra. S ha magyar állampolgárokat látható és botrányosnak számító módon nem bántanak (illetve igen, csak a szemüket eltakaró honi polgárok számára láthatatlanul), akkor nincs rasszizmus, mi csak a magunk ügyeivel törődünk, jövevények hagyjanak békén. Márpedig a rasszizmus (a fajok egyenlőtlenségének hipotézise) nem külpolgárokat választ el belpolgároktól, hanem – ugye – fajokat egymástól, nekik nem járnak ki az univerzális emberi jogok, amelyeket éppen a fajok különbözősége (magas vagy alacsony rangja) cáfol meg és tesz érvénytelenné.
A magyar miniszterelnök egyik régi munkatársa a rettenetes tusnádi beszéd miatt lemondott. Orbán Viktor erre levélben válaszolt. Benne azt állítja, hogy az embert Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette, azaz ő hisz minden ember egyenlő méltóságában (amit a teológusok „istenképmásiságnak” neveznek). Tehát a miniszterelnök úr nem lehet rasszista. Szép. Ámde ha minden ember szellemi és erkölcsi értelemben egyenlő (mindannyian Istent tükrözik vissza), akkor a fajkeveredés ellenzése abszurdum. És viszont. Aki a fajok közötti különbséget olyan radikálisnak tartja, hogy állami erővel védené meg a honi lakosságot a fajkeveredéstől, az nem keresztyén. Vagyis téved, ha azt hiszi, hogy keresztyén. Akkor lett volna érvényes a miniszterelnök válaszlevele, ha visszavonja a fajkeveredésről és a „kevert fajúakról” tett szörnyűséges állításait. De ő – és rengeteg segítőtársa (nemcsak ügynöke) a sajtóban és a közösségi médiákban – letagadja, hogy azt mondta, amit mondott.
És nemcsak mondta (és mondja már régóta) a fajüldözést, hanem csinálja is: a magyarországi lakosság – ha tetszik: a magyar nép – sajnálatosan széleskörű támogatásával folytatja a zéró bevándorlás politikáját; a fajvédő határkerítést (szemben minden ellenkező híreszteléssel) egyetlen ellenzéki párt se ellenzi, az aprócska ellenzéki sajtó is egyre inkább hanyagolja.
Az ázsiai, közel-keleti, afrikai „migránsokról” manipulált hír- és álhírhullámok számolnak be. Ezek olyan lapokban és portálokon olvashatók, amelyek Orbán Viktor támogatói. Ezek az ideológiai források – megtoldva politikusok beszédeivel és nyilatkozataival meg közvetlen állami propagandával, a „multikulturalizmus” és „Európa” szüntelen rágalmazásával (ami a baloldalon is elterjedt) – aláássák (vagy szeretnék aláásni) a keresztyénség és a világi humanizmus ezen a ponton közeli (univerzalisztikus) elveit, amelyeket a jelek szerint hamisan, de Orbán Viktor is támogat.
Ő keresztyén és náci-fasiszta színben egyaránt föl akar tűnni, amit hosszabb távon (tehát több mint félóráig) nem lehet megcsinálni, csak kétlelkű, hipokrita közönséggel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.