Szerző: BALOGH GÁBOR
2022.07.12.
E sorok írója nem katás. De volt.
És nem volt adócsaló, nem károsította meg a hazáját, nem sunnyogta el a közteherviselést.
Fizette a törvényesen rá kirótt adót, fizette az iparűzési adót, és fizette a kamarai tagdíjat annak az érdekvédelminek hazudott szervezetnek, amelynek oroszlánrésze van abban, hogy most kifosztják saját tagjainak százezreit. És vállalta, hogy vagy haláláig dolgozik, vagy minimális nyugdíjat fog kapni, amelyet – ha telik rá – öngondoskodással egészít ki, különben éhen pusztul vénségére. Nos, ez utóbbi legalább már nem lesz gond. A katásoknak nem kell 65 éves korukig várniuk rá, hogy felkopjon az álluk.
És ez nem csak nekik fog fájni. Mert a KATA eltörlése (ne hülyítsük egymást „módosítással”, ez a javaslat ebben a formában lényegében megszünteti ezt az adózási formát) messze nem csak adójogi kérdés. Ez egy mázsás súlyú társadalompolitikai döntés, amely azt jelenti, hogy
az eleve vékonyka és szegény magyar középosztály tekintélyes részét lereszelik a proletariátusba.
Ami nem csak aljas és ostoba lépés, de egyben az elmúlt 12 év legpozitívabb eredményeinek kukába dobása is. Nem kell ahhoz a NER lelkes hívének lenni, hogy elismerjük: 2010 óta irgalmatlan kemény munkával, kínkeservesen, de megindult egy nyugat-európaira legalább nyomokban emlékeztető középosztály kialakulása. Hogy e mögött mennyire állt a kormány politikája, mennyiben a nemzetközi gazdasági körülmények, vagy épp az önkizsákmányolás hagyományos magyar tömegsportjának csúcsra járatása, az nagyon bonyolult kérdés, és nagyrészt hitvita is. Ahogyan is, hogy mennyivel lehetett volna ez a folyamat gyorsabb, és tömegesebb, ha mások állnak az ország élén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.