Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2022.07.28.
Számolgatunk. Megpróbáljuk megúszni. Eddig mindig sikerült, az bizonyítja, hogy itt vagyunk. Most is lesz valahogy. Kibekkelünk, mint az első szabadon választott miniszterelnökünk tette, az eddigi legkártékonyabb ember, aki I. István óta rászabadult erre az országra. Aki lehetett volna igazán országalapító, de nem lett, mert áporodott politikai nézeteivel és baromi történelmi reminiszcenciáival visszavetette az országot a nyilaskorszakba és még annál is visszább, ránk szabadította a sujtásos, díszmagyaros, árvalányhajas, dzsentroid, zsidó- és idegengyűlölő nagymagyarokat. Ezer évvel előtte annak az István nevűnek volt lehetősége, aki viszont arra szorítkozott, hogy az ajándékba kapott kereszténységgel megfélemlítette, megalázta és rabságba döntötte a népet, ugyanennek a borzalmas ideológiának a nevében halomra ölte az ellenszegülőket, majd hűbérbirtokká silányítva a maga „királyságát” távozott az élők sorából. Ezer év történészeinek sunyi hazugságai folytán a jelen pillanatig nagy becsben tudjuk az államalapítóként nyilvántartott, förtelmes tömeggyilkos gazembert (az első államszerű képződmény a mai Hollandiában jött létre a 17. században), Istvánnak még országot, többé kevésbé működő királyságot sem sikerült alapítania, a törzsi szervezetből kilépni képtelen, koronás hordavezérként pusztított egész fennállásának végéig, magánbirtokának tekintett uradalmán nem hagyott egyetlen időtálló épületet, semmilyen írásos dokumentumot, csak sárral tapasztott vesszővel fedett, földbevájt kunyhókat és egy jövőtlen, tanulatlan, tehetetlen, ezer évet végig rettegő népet.
Számolgatunk, mert azt szoktuk meg, hogy velünk csak úgy történnek a dolgok, amikkel kapcsolatban teendő nincs, azokat bármi módon befolyásolni nem tudjuk, soha nem is akartuk, annyit tudunk, hogy ezeket a történéseket valahogy meg kell úszni. Most itt van ez a fióknáci, ez a lumpenparasztnak is rossz minőségű markecoló, aki jóformán semmiben nem különbözik az ezer évvel korábbi törzsfőnöktől, ha csak abban nem, hogy nyíltan vállalt parancsot sosem ad ki a gyilkolásra, mert ahhoz is gyáva, hogy vállalja azokat az emberöléseket, amiket az eddigi tevékenységével előidézett. Ezt a karikalábakon guruló göncihordót is meg kell úszni, bár azt már sejtjük, hogy ez nehéz lesz, szinte lehetetlen, de teendő akkor sincs, mert nem tudjuk, milyen az, amikor az ember tesz valamit. Számolgatunk. Ha az jön ki a végén, hogy ezt már nem lehet megúszni, akkor megpróbálunk elbújni a nádasba, majd lefekszünk és várjuk a halált.
De nemcsak számolgatunk, szét tudjuk mi kenni a ránk öntött trágyát magunkon és egymáson másképp is. Nemcsak azt magyarázzák különben okosnak nevezhető emberek, hogy Hegedűs Zsuzsa miért remek ember, mert ha későn is, azért csak szembe szállt „Viktorral”, hanem azt is, hogy „Viktor” alapjában véve persze nem antiszemita, ezzel szemben viszont milyen érzelmes. Ő csak antiszemita, idegengyűlölő szövegeket mond, de ő valójában nem is antiszemita és nem is idegengyűlölő.
Tessék szíves lenni végre megérteni, bármilyen nehéz is… na hogy is mondjam, nem szeretném, ha indulatosnak vélnének, tárgyilagos vagyok és hűvösen leíró stílusban rögzítem a tudnivalókat. Ez egy rendkívülien egyszerű agyberendezésű, érzelemvilágát illetően fogyatékos, sunyi, alattomos, jellemtelen, tanulatlan, gyáva gyűlöletrakás, akit nem lehet emberi tulajdonságokhoz felépített műszerrel mérni. Másképp működik, mások a szenzorai, és azoknak a jelzései másféle, pszichológiai típusba sorolható ész számára felfoghatatlanok. A megnyilvánulásait folyton emberi mércével próbálják definiálni, ebből fakadnak a félreértések. A „Viktor” nem úgy antiszemita és idegengyűlölő, mint egy rendes, a szokásos fejlődésen keresztülkísérhető, hétköznapi náci, amilyen a magyar lakosság jelentős hányada, amilyen például a tipikus fidesz szavazó…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.