Szerző: SZIRA PÉTER
2022.07.22.
Catherine Belton: Putyin emberei – Hogyan szerezte vissza a KGB Oroszországot, és gyűrte maga alá a Nyugatot. Fordította Bujdosó István. Libri Kiadó, Budapest, 2022, 590 oldal, 6490 Ft
A szerző tehát nem ok nélkül, majdhogynem bekezdésről bekezdésre, újra és újra emlékezteti az olvasót arra, hogy a KGB/FSZB nyílt vagy fedett szolgálatosai a Szovjetunió összeomlása után is gyakorlatilag mindenhol jelen voltak, és csak arra vártak, hogy a szervezet befolyása újra megkérdőjelezhetetlen legyen az átalakuló birodalomban. Ezt pedig a régi KGB-sek útjának egyengetésével érték el. Putyin csak egy volt a jelöltek közül ebben a hatalmi játszmában, és hogy végül ő lett a befutó, abban egyértelműen szerepet játszott a nyilvánvaló jelentéktelensége is. Az ő – főképp a szentpétervári KGB-sekből álló – klánja vette át végül a hatalmat Oroszország felett. Céljuk egy olyan államkapitalizmus megvalósítása volt, amelynek segítségével helyreállítható a tulajdonképpen ideológiasemleges Oroszország birodalmi státusa. Aki ennek a szent célnak és az élcsapat akaratának nem vetette alá magát, azt az egyre gátlástalanabbá váló szerv eltakarította az útból.
Először visszaszerezte...
A hatalom visszaszerzése Szentpétervárról, Vlagyimir Putyin szülővárosából indult 1990-ben, amikor a frissen kiugrott KGB-s hazatért Drezdából, és legott bejelentkezett a liberális Anatolij Szobcsak vezette, a demokratikus átalakulást szorgalmazó csapatba. A polgármesteri címet elnyerő karizmatikus és kiváló szónok Szobcsak alpolgármesterré emelte a szorgalmas és kérlelhetetlen Putyint, aki nagy lendülettel kezdte kiépíteni saját hátországát a KGB-ből FSZB-vé alakult biztonsági szolgálatos kollégáinak támogatásával. Elsőként a „nyersanyagért élelmet” akció segítségével hozta helyzetbe egykori kollégáit, akik – feladva az átmeneti illegalitás fél-egy éves időszakát – a pétervári bűnözői körökkel szövetkezve komoly összegeket kerestek a nyersanyagok és energiahordozók eladásával, valamint a drogkereskedelemmel. Abban az időben ugyanis a szentpétervári kikötő volt Európa legnagyobb drogelosztója, és ebben az üzletágban csak a titkosszolgálatok védernyője alatt lehetett büntetlenül működni. Az alvilág már a szovjet időkben is olyan volt a KGB-sek és a belbiztonsági szervek szemében, mint a gyalogság: minden kockázatot rájuk lehetett tolni. Azt talán mondani sem kell, hogy az élelmiszersegélyek sohasem érkeztek meg a városba, viszont a biztonsági szervek gyakorlatilag kirobbanthatatlan pozíciókat szereztek a város gazdasági és politikai életében. Ennek részeként ellenőrzésük alá vonták a stratégiai üzemeket, és különféle pénzügyi transzferek és megoldások alkalmazásával – amelyeket egyébként a KGB akadémiáin már a 80-as évek közepétől, a rendszer nyilvánvaló összeomlását prognosztizálva oktattak is a szolgálat tagjainak – több tízmilliárd dolláros pénzalapokat hoztak létre offshore cégek fedésében nyugati bankokban.
Szobcsak 1996-os választási veresége után Putyin rövidesen Moszkvába, az elnöki adminisztráció csúcsának közelébe került, ahol az igazi nagypályás, rafinált politikusok között négy év alatt eljutott odáig, hogy Borisz Jelcin őt javasolta utódjának az elnöki poszton. Egy ilyen szédületesen gyors pályafutás békeidőben csodaszámba menne, ha nem tudnánk, hogy Vlagyimir Putyin mögött egy hatalmas szervezet, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSZB felkészült szakembereinek hadserege sürgött-forgott. Céljuk egyértelműen a bosszúállás volt azokon az oligarchákon, akik az ő gondos előkészítő munkálkodásuknak köszönhetően válhattak az ország valódi uraivá, de a csúcsra érve hálátlanul elfeledték mentoraikat, akik ezért most kénytelenek mindenféle penészes és sötét zugban meghúzódni a fény és csillogás helyett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.