Szerző: POLYÁK-PÁSZTOR DIÁNA
2022.07.26.
A tanár és az iskola szerepéről zajló szakmai viták az oktatásügy válságának kellemes tünetei – az, hogy mennyire különböző módon viszonyulunk hivatásunk, tantárgyunk kihívásaihoz, egyértelműen rámutat arra: a társadalom jelenleg rendkívül bizonytalanul fogalmazza meg, milyen funkciót szán nekünk a működésében. Alapvetően az organikus fejlődésben hiszek, így a pedagógusi életpálya kapcsán is azt vallom: az adaptáció fontos magatartásforma.
Hasznos? Tudás?
Mielőtt azonban körvonalaznám az alkalmazkodás általam üdvösnek tartott formáit, érdemes visszautalni kollégáim tudással és praktikummal kapcsolatban megfogalmazott gondolataira. Mindkét írásban azonosítható az a nagyon káros alapvetés, hogy a humán műveltség nem hasznos, hanem értékes, Nényei Pál egyenesen ebben a „haszontalanságban” látja a presztízsét, míg Horváthné Vass Ildikó szellemi luxusként hivatkozik az emberiség tudásának ezen szeletére.
Az emberek többsége a hasznosságot valószínűleg a munkaerőpiacon való érvényesülés, az anyagi boldogulás viszonylatában értelmezi – többek közt ebből szokás levezetni azt, hogy a szépirodalmi tájékozottság ma már nem képvisel értéket, nincs vonzereje, hiszen maximum magyartanárként elvárás a kanonizált szerzők beható ismerete, ez pedig nem a legvonzóbb karrierlehetőségek egyike.
A tanárt autonóm értelmiségi helyett biodíszletként kezelő Nemzeti Alaptantervnek köszönhetően bizonytalan időre stabilizált tartalmak mellett a magyar- és részben a történelemtanítás valóban nehezen válhat a pályakezdésre hangolódó kamasz életének hasznos segítőjévé. Ám ha maguk a magyartanárok is elkezdenek úgy tekinteni a szaktárgyukra, mint a nagymamától örökölt csendéletre, amely ugyan nem illik a minimalista nappaliba, de a tisztesség úgy kívánja, hogy megtartsuk – az nem több annál, mint feltenni a kezünket, s elismerni a létezésünk értelmetlenségét.
A munkaadók jelentős része a munkakörhöz közvetlenül kapcsolódó tudás és gyakorlat mellett olyan tulajdonságokat is keres a hozzájuk jelentkező aspiránsokban, mint a kommunikációs készség, az innovatív szemlélet, az empátia.
A humán tudományok pontosan az úgynevezett „soft skillek” területén képesek olyat nyújtani, amit más diszciplínák nem.
Sokszor fogalmazódik meg kritikaként e területek kapcsán, hogy nem adnak egzakt válaszokat, szemben a természettudományokkal, melyekről – egyébként tévesen – azt gondoljuk, hogy mentesek a bizonytalanságoktól. Épp ez adja az egyik nagy értékét, ha úgy tetszik, hasznosságát a humán területnek: arra tanít minket, hogy kinyilatkoztatás helyett mindig hagyjunk egy nyitott ablakot a sajátunktól eltérő szempontrendszerek irányába; arra, hogy minél többet tudunk, sokszor annál bizonytalanabbá válunk a világ ismeretét tekintve, s épp ezért hordoznunk kell magunkban némi alázatot; arra, hogy a megismerésnek sosincs vége. Ilyen alapállás bármilyen szakmában gyümölcsöző lehet.
A hasznosság egyéb területeit is érdemes felvetni, ilyen például a mentális egészségünk, vagy az emberi kapcsolataink minőségének ügye. Az önismereti kérdések, az emberi közösségek örökérvényű problémái minden korszak irodalmi – zenei, képzőművészeti stb. – termése mögött meghúzódnak. Ezeket az alkotásokat elemezve egészen egyszerűen szavakat adunk a diákjainknak azzal kapcsolatban, ami a saját lelkükben zajlik, s ezáltal eszközt is arra, hogy akár önmaguk, akár mások felé képesek legyenek megfogalmazni a legfontosabbakat: kik ők, mit jelent számukra egy másik ember, mitől lennének boldogabbak, mitől félnek… A szavak, s általában véve az árnyalt megfogalmazás képessége az egyik legkevésbé értékén mért kompetencia. Elfelejtjük, vagy talán soha nem is tudatosítottuk, hogy a világot nem csak a fizika törvényei, hanem a nyelv is formálja: általa építünk vagy rombolunk közösségeket, törlünk el vagy húzunk meg határokat, támogatunk vagy épp manipulálunk másokat. Ezt kell megértetnünk a diákjainkkal, ezt kell újra és újra, őket is (meg)érintő példákkal szemléltetni, hogy ne csupán „hatásvadász bölcsesség” legyen, amit hangoztatunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.