Szerző: FÓTI TAMÁS
2022.07.15.
– A közelmúltban beidézte a grazi megyéspüspök, mert a Magyar Katolikus Püspöki Kar – az egyházjogi törvénykönyv két paragrafusára hivatkozással – két Facebook-bejegyzése miatt követelte az Ön elmarasztalását. Melyik ez a két paragrafus, és valóban megsértette őket?
– Nehéz helyzetben vagyok, mert ez a két paragrafus csak abban a magyarok által írt panaszlevélben szerepelt, amelyet szigorúan bizalmasan kezelt az osztrák püspök. Annyit elmondhatok, hogy az egyik Fb-posztban az áprilisi választások után kifogásoltam a katolikus egyház a politikai kampányban való aktív részvételét. A másik posztom pedig Nagypéntekhez kapcsolódott, amikor Krisztust halálra ítéli Pilátus. Ebből egy politikai értelmezést csináltam – ami egyébként klasszikus módszer a felszabadítási teológiában –, és ebben is szerepeltek a főpapok, akik annak idején felhergelték a népet. Arról a pillanatról van szó, amikor Jézus ott áll Pilátus előtt, aki nem szeretné elítélni, és megkérdezi a népet: mivel a húsvéti ünnep kapcsán lehetősége van egy foglyot szabadon bocsátani – ez Jézus legyen-e, vagy Barabás, aki köztudottan bűnöző, Jézus pedig ártatlan. A nép mégis Barabást választja, amiben a főpapok mesterkedése is benne van. Ezt vették ők magukra – ami részben igaz volt, de ennél ez az írásom sokkal komplexebb, tele van metaforákkal, képekkel, több síkon is lehet értelmezni. Például a halálra ítélt Mester a magyar demokrácia szimbóluma. A vádak persze tartalmilag sem állnak meg. Mégis a legnagyobb baj az volt, hogy engem mint vádlottat meg sem hallgattak, hanem rögtön büntetést követeltek a fejemre. Ami teljesen ellentétes az evangéliumokkal és Ferenc pápa dialógus-egyházával. Pont ezért az osztrák püspök tartalmi kérdésekbe bele sem ment. Általánosságban egyébként a vádban arról volt szó, hogy engem nem lehet katolikusnak tekinteni, mert megszakítottam a kapcsolatot az egyház közösségével, mivel arra hívtam fel a hívek figyelmét az első posztomban, hogy milyen módon fejezhetik ki tiltakozásukat. Távol maradhatnak négy évre a templomtól – legalábbis azoktól, ahol direkt módon folyt a kormány melletti kampányolás a szószékről –, nem fizetnek egyházi adót, nem járatják a gyermekeiket egyházi intézménybe. Lehetséges egyfajta civil engedetlenség, mivel amúgy a hívek véleménye nem számít, az ellenzéki hívőké meg legfőképpen nem. Sajnos semmiféle eszköz nincs a kezünkben, ezért gondoltam ott, indulatomban, hogy ezt lehetne csinálni. Arra a vádra, hogy megszakítottam volna a kapcsolatomat az egyházzal, az a válaszom, hogy az egyház nem a magyar katolikus egyházból áll. Nagyon szervesen be vagyok ágyazódva az osztrák egyházba, ahol lelkileg és spirituálisan is otthon érzem magam. Egyházi adót is 2010 óta itt fizetek, ezt se tudták rólam, sőt azt se, hogy egyébként osztrák lakcímmel rendelkezem, nem magyarországival, nincs hozzám túl sok közük. Tehát semmiképpen nem tudott volna megállni ez a vád. Tény, hogy engem a kormánymédia sokszor azzal bírál, hogy nem vagyok katolikus, sőt van olyan újságíró, aki egyenesen „a teológus bőrébe bújt sátánnak” nevezett. Márpedig katolikus fakultás professzora vagyok, én magamat katolikusnak tartom. Hogy mondhatja akkor bárki más, hogy nem vagyok az?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.