Szerző: PÁLOS MÁTÉ
2022.07.21.
Egy hallgató átveszi diplomáját a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Kar nemzetközi tanulmányok és politológia BA szak diplomaosztó ünnepségén az egyetem aulájában 2015. július 14-én. Fotó: MTI/Bruzák Noémi
A kormányzati kommunikációban gyakran felmerül a felsőoktatás emelkedő finanszírozásának témája: Varga Mihály pénzügyminiszter szerint például a 2018-2022-es ciklusban még soha nem költöttek Magyarországon annyit felsőoktatásra, mint korábban, sőt a 2021-ben a felsőoktatásba áramló költségvetési forrás duplája a 2014-esnek. Stumpf István felsőoktatással foglalkozó kormánybiztos szerint “a magyar kormány eddig soha nem látott összegű támogatást fordít 2022-ben a felsőoktatásra, ami “impozáns jövő előtt áll”.
Egy másik visszatérő ígéret szerint a felsőoktatási intézmények 2700 milliárdos fejlesztési igényét –egyes szereplők néha 1700 milliárdos összegről beszélnek – maradéktalanul elfogadja és biztosítja a kormányzat.
Az összeg forrása viszont az EU helyreállítási alapja lenne, csakhogy az EU és a kormány vitája miatt ehhez az alaphoz Magyarország egyelőre nem fér hozzá: az EU-nak számos fenntartása van a magyar helyreállítási tervvel, az egyik éppen az, hogy a felsőoktatásba áramló források hatékony elköltése az alapítványi fenntartási szerkezetben nem elég transzparens. A pénzek elköltését közben megkezdte a kormányzat: 82 milliárd forint infrastrukturális és digitális fejlesztésekre felsőoktatásba irányításáról döntött a kormány úgy, hogy fenti okok miatt az összeg fedezete a központi költségvetés lett.
Több, de nem annyi
Ezekre az összegekre hivatkozva állítják kormányzati szereplők, hogy ezzel a magyar felsőoktatás állami dotációja rádupláz az GDP-arányos felsőoktatási költések EU-s átlagára. Bár nehéz megalapozott állításokat tenni, ugyanis a terület állami finanszírozásának rendszere, ahogy maga a költségvetés is, egyre átláthatatlanabb, az egyértelmű, hogy a felsőoktatás állami finanszírozásáról szóló állítások, mint látni fogjuk, egyértelműen túlzóak és/vagy csúsztatásokra épülnek.
Még akkor is, ha nagy általánosságban 2022-ben várhatóan és 2023-ban a tervek szerint valóban jelentősen javulnak a magyar felsőoktatás anyagi kondíciói, főként az elmúlt mintegy 10 év szintjéhez képest, noha a területre áramló megnövekedett állami forrás nyilvánvalóan mást jelent egy már többségében magánosított magyar intézménystruktúrában. A bérfejlesztés biztosan ráfért a területre, tavaly még több ezer tanársegéd és adjunktus robotolt raktárosi fizetésért a magyar felsőoktatási intézményekben.
Egyébként pont az állami többletforrás biztosítása mutat rá a látszólagosan magánosított fenntartási modell sajátos jellegére: bár a kormány formálisan leválasztotta az államról az egyetemeket, hogy így növelje hatékonyságukat, közelítse azokat a magánszféra igényeihez és magánforrásokat csatornázzon be a finanszírozásukba, ezzel egy időben nemcsak vállalta a mindenható fenntartóvá kinevezett alapítványok finanszírozását, de növelte is az állam költéseit. De nézzük meg a konkrét számokat!
Az összes felsőoktatási célú állami támogatás a költségvetési adatok alapján a következőképpen alakult az elmúlt években*:
Ezekre az összegekre hivatkozva állítják kormányzati szereplők, hogy ezzel a magyar felsőoktatás állami dotációja rádupláz az GDP-arányos felsőoktatási költések EU-s átlagára. Bár nehéz megalapozott állításokat tenni, ugyanis a terület állami finanszírozásának rendszere, ahogy maga a költségvetés is, egyre átláthatatlanabb, az egyértelmű, hogy a felsőoktatás állami finanszírozásáról szóló állítások, mint látni fogjuk, egyértelműen túlzóak és/vagy csúsztatásokra épülnek.
Még akkor is, ha nagy általánosságban 2022-ben várhatóan és 2023-ban a tervek szerint valóban jelentősen javulnak a magyar felsőoktatás anyagi kondíciói, főként az elmúlt mintegy 10 év szintjéhez képest, noha a területre áramló megnövekedett állami forrás nyilvánvalóan mást jelent egy már többségében magánosított magyar intézménystruktúrában. A bérfejlesztés biztosan ráfért a területre, tavaly még több ezer tanársegéd és adjunktus robotolt raktárosi fizetésért a magyar felsőoktatási intézményekben.
Egyébként pont az állami többletforrás biztosítása mutat rá a látszólagosan magánosított fenntartási modell sajátos jellegére: bár a kormány formálisan leválasztotta az államról az egyetemeket, hogy így növelje hatékonyságukat, közelítse azokat a magánszféra igényeihez és magánforrásokat csatornázzon be a finanszírozásukba, ezzel egy időben nemcsak vállalta a mindenható fenntartóvá kinevezett alapítványok finanszírozását, de növelte is az állam költéseit. De nézzük meg a konkrét számokat!
Az összes felsőoktatási célú állami támogatás a költségvetési adatok alapján a következőképpen alakult az elmúlt években*:
2019 — 260 milliárd forint
2020 — 235 milliárd forint
2021 — 225 milliárd forint
2022 — 277 milliárd forint
Drasztikus változás ezeken a számokon nem látszik, bár kétségtelen, hogy 2022-ben az előző évhez képest számottevő a javulás, ahogy az azt megelőző 2 évben elég jelentős volt a visszaesés is.
Az összegek viszont a teljes költségvetés viszonylatában már nem mozognak ekkorát: durván 1 százalékát teszik ki az adott éves költségvetéseknek. Némi változás igen, érdemi növekedés így már nem látszik.
Azonban egy 2021-es törvény melléklete az elkövetkezendő 5 évre 22 alapítványi fenntartású egyetem állami finanszírozási összegeit rögzíti, és egyetlen mozdulattal 1,8 ezer milliárd forint közpénzt csatornáz be a felsőoktatásba, átlagosan évi 300 milliárdot, 2022-re egészen pontosan bő 330 milliárdot.
Értelemszerűen ebből a maradék, állami fenntartásban maradt felsőoktatási intézmény, például az ELTE kimarad.
A magánosított egyetemek ezzel több, de legalábbis jobban tervezhető állami forráshoz jutottak, mint az állami fenntartásban maradt intézmények. Az összegek kifizetésére a kormányt a jelenlegi jogszabályi környezetben törvény kötelezi.
A 2022-es, a fenti többletforrással kibővített büdzsé jóformán duplázza a felsőoktatásra szánt forrásokat, ezzel feltolja a kiadási főösszeghez viszonyított arányt 1-ről 2 százalékra...
2020 — 235 milliárd forint
2021 — 225 milliárd forint
2022 — 277 milliárd forint
Drasztikus változás ezeken a számokon nem látszik, bár kétségtelen, hogy 2022-ben az előző évhez képest számottevő a javulás, ahogy az azt megelőző 2 évben elég jelentős volt a visszaesés is.
Az összegek viszont a teljes költségvetés viszonylatában már nem mozognak ekkorát: durván 1 százalékát teszik ki az adott éves költségvetéseknek. Némi változás igen, érdemi növekedés így már nem látszik.
Azonban egy 2021-es törvény melléklete az elkövetkezendő 5 évre 22 alapítványi fenntartású egyetem állami finanszírozási összegeit rögzíti, és egyetlen mozdulattal 1,8 ezer milliárd forint közpénzt csatornáz be a felsőoktatásba, átlagosan évi 300 milliárdot, 2022-re egészen pontosan bő 330 milliárdot.
Értelemszerűen ebből a maradék, állami fenntartásban maradt felsőoktatási intézmény, például az ELTE kimarad.
A magánosított egyetemek ezzel több, de legalábbis jobban tervezhető állami forráshoz jutottak, mint az állami fenntartásban maradt intézmények. Az összegek kifizetésére a kormányt a jelenlegi jogszabályi környezetben törvény kötelezi.
A 2022-es, a fenti többletforrással kibővített büdzsé jóformán duplázza a felsőoktatásra szánt forrásokat, ezzel feltolja a kiadási főösszeghez viszonyított arányt 1-ről 2 százalékra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.