Szerző: BANYÁR JÓZSEF
2022.07.16.
Májusban a magyar nyugdíjrendszer továbbfejlesztésére vonatkozóan két fontos javaslat is elhangzott olyan helyekről, amelyekre érdemes odafigyelni. Május 19-én jelent meg az MNB „Fenntartható egyensúly és felzárkózás” című, 203 diát tartalmazó javaslatcsomagja, május 23-án pedig az Európai Bizottság országjelentése. Az előbbi a nyugdíjjal kapcsolatban részben azt javasolja, hogy a lakossági megtakarítások növekvő részét kell a nyugdíj-megtakarítások felé irányítani, részben pedig azt, hogy a gyermekvállalást el kell ismerni a nyugdíjrendszerben. Javasolják még a nyugdíjkorhatár indexálását is.
Mindezek a témák ismerősek lehetnek e cikksorozat olvasóinak is, hiszen magam is fogalmaztam meg hasonló javaslatokat, például a korhatár-indexálásról szólt márciusi írásomban. További javaslataik: a későbbi nyugdíjba vonulás ösztönzése, és általában a nyugdíjszámítás módjának a felülvizsgálata. Ez utóbbival az induló nyugdíjak szintjét szándékoznak kiszámíthatóbbá tenni, hogy annak szintje ne függjön aránytalan mértékben az utolsó évek béremelkedésétől.
Az Európai Bizottság írása szóvá teszi azt, hogy a járulékkorlát 2012-es eltörlése óta nagyon széthúzódott a nyugdíjak szintje, illetve, hogy a kezdő és meglévő nyugdíjak eltérő indexálása miatt egyre jobban széthúzódik az új és a régi nyugdíjasok nyugdíja, hasonló életpálya mellett is. Emiatt javasolja, hogy úgy reformáljuk meg a nyugdíjrendszert, hogy javítsuk annak hosszú távú fenntarthatóságát, és csökkentsük a jövedelemegyenlőtlenségeket. A régi és új nyugdíjak szétcsúszásának a problémájáról, amit az MNB is említ, sokat írt Simonovits András is, aki ezt a jelenlegi nyugdíjrendszer egyik legfontosabb problémájának tartja*...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.