Szerző: KOLLÁR DÓRA
2022.06.21.
Amikor beszélgetünk, pontosan egy hete választották meg főpolgármester-helyettesnek. Hogy telt az elmúlt egy hét?
Nyilván egy nagyon sűrű naptárral. Már a megválasztásom előtti pár hét is annak jegyében telt, hogy felkészültünk a csapattal, ami nekem nagy segítséget nyújtott, ugyanakkor viszont a hivatalba lépés előtt értelemszerűen néhány találkozót nem lehetett megejteni. A következő időszak abszolút arról szól majd – és erről szólt egyébként az elmúlt egy hét is – hogy akár a hozzám tartozó hatalmas terület lehetőség szerint minden szereplőjével találkozzam és összehangoljam a hivatali munkával. Gy. Németh Erzsébetnek az itteni munka már hosszú ideje a kisujjában volt. Számomra ez most egy izgalmas és felelősségteljes szakmai kihívás is.
Korábban említette, hogy „világok egyesítésében hiszek és hidak építésére vállalkozom”. Hogy képzelhető el majd mindez a gyakorlatban?
A magyar társadalomban sajnos mindig zéró összegű játékokban gondolkodunk, szinte mindegy, hogy ez az idősek és fiatalok, a szerencsések és a kevésbé szerencsések világa, de mindig valahogy azt érezzük, hogy ugyanazt a tortát szeleteljük újra. Mindeközben pedig a budapesti, illetve agglomerációs jelöltekkel mutattunk április 3-a előtt egy olyan arcot és vonulatot, amiben pedig a nem zéró összegű játékokkal is tényleg előre tudunk lépni mindnyájan.
A kulturális vagy a gazdasági élet szervezése a főváros és a vele szervesen összekapcsolódó városok között nem mindegy: én például a kutyusommal amerre futok, a mező végén már befutunk a XXII. kerületbe, tehát ténylegesen megtapasztalható, hogy összeérnek a városaink, összeérnek a kihívásaink, de valahogy a válaszaink ennek ellenére sem. Mindenki megfogalmazza a saját válaszait, aztán jól megharagszik a másikra, ha hirtelenjében megütköznek a nézőpontok. Én ilyen értelemben mondtam azt, hogy hidakat szeretnék építeni – ez egyébként ugyanígy igaz a kultúrában is, hogy jó lenne egymásra, illetve mondjuk más társadalmi csoportok kulturális életére úgy tekinteni, hogy az legalább olyan értékes, mint az enyém, vagy nem értéktelenebb és nem értékesebb, mint az enyém...
Nyilván egy nagyon sűrű naptárral. Már a megválasztásom előtti pár hét is annak jegyében telt, hogy felkészültünk a csapattal, ami nekem nagy segítséget nyújtott, ugyanakkor viszont a hivatalba lépés előtt értelemszerűen néhány találkozót nem lehetett megejteni. A következő időszak abszolút arról szól majd – és erről szólt egyébként az elmúlt egy hét is – hogy akár a hozzám tartozó hatalmas terület lehetőség szerint minden szereplőjével találkozzam és összehangoljam a hivatali munkával. Gy. Németh Erzsébetnek az itteni munka már hosszú ideje a kisujjában volt. Számomra ez most egy izgalmas és felelősségteljes szakmai kihívás is.
Korábban említette, hogy „világok egyesítésében hiszek és hidak építésére vállalkozom”. Hogy képzelhető el majd mindez a gyakorlatban?
A magyar társadalomban sajnos mindig zéró összegű játékokban gondolkodunk, szinte mindegy, hogy ez az idősek és fiatalok, a szerencsések és a kevésbé szerencsések világa, de mindig valahogy azt érezzük, hogy ugyanazt a tortát szeleteljük újra. Mindeközben pedig a budapesti, illetve agglomerációs jelöltekkel mutattunk április 3-a előtt egy olyan arcot és vonulatot, amiben pedig a nem zéró összegű játékokkal is tényleg előre tudunk lépni mindnyájan.
A kulturális vagy a gazdasági élet szervezése a főváros és a vele szervesen összekapcsolódó városok között nem mindegy: én például a kutyusommal amerre futok, a mező végén már befutunk a XXII. kerületbe, tehát ténylegesen megtapasztalható, hogy összeérnek a városaink, összeérnek a kihívásaink, de valahogy a válaszaink ennek ellenére sem. Mindenki megfogalmazza a saját válaszait, aztán jól megharagszik a másikra, ha hirtelenjében megütköznek a nézőpontok. Én ilyen értelemben mondtam azt, hogy hidakat szeretnék építeni – ez egyébként ugyanígy igaz a kultúrában is, hogy jó lenne egymásra, illetve mondjuk más társadalmi csoportok kulturális életére úgy tekinteni, hogy az legalább olyan értékes, mint az enyém, vagy nem értéktelenebb és nem értékesebb, mint az enyém...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.