Szerző: KÁCSOR ZSOLT
2022.06.10.
Zoltán Gábor írásait az Orgia óta követem tudatosan, s regényírónak könyveltem el magamban, holott – mint új kötetének a fülszövegében olvasom – novellistaként kezdte a pályáját, és kisprózakötetet 1999-ben adott ki utoljára.
A Levegőt venni az azóta eltelt évek kisprózáiból ad válogatást: a kötet összesen 17 novellát tartalmaz, ebből könnyen kiszámítható, hogy a szerző (vagy a szerkesztő, Tóth-Czifra Júlia) kíméletlen volt, tényleg csak a legjobbakat és az egymáshoz bizonyos értelemben illő írásokat válogatta be a könyvbe. A tartalomjegyzékből látom, hogy a 2004 és 2010 között, valamint a 2013 és 2019 között íródott kisprózákból egy sem került be, holott Zoltán Gábor szerintem azokban az években is írt. Az említett tartalomjegyzékből egyébként az is kiderül, hogy a válogatás időben visszafelé halad: a kötet első írása (Az első író) 2019-ben íródott, az utolsó (Istenadta) pedig 1999-ben.
Először azt gondoltam, hogy lehetetlen lesz ezt a könyvet úgy elolvasni, hogy az ember fejében hátul ne motoszkáljon az Orgia és a Szomszéd, az eddigi életmű két csúcspontja. De az előérzetem nem igazolódott be: annyira más világot, világokat látunk ezekben a novellákban, s annyira más nyelvet, hogy a két említett regényt már a harmadik írás után elfelejtettem. Ami nagy szó, merthogy ez a novelláskötet a maga nemében egy újabb remekmű, az életmű újabb csúcspontja, amely az Orgiától és a Szomszédtól függetlenül, önmagában is lélekmozgató erővel bír.
Azért találtam ki a lélekmozgató szót, mert Zoltán Gábor novelláiban a hétköznapi eseményeknek tűnő, pontosabban hétköznapi eseményeknek láttatott jelenségek is a lelkünket célozzák meg, aminek az az egyszerű magyarázata, hogy az írót szinte minden írásában az foglalkoztatja, hogy a társadalomban és családban élő ember miként képes a társadalomban és a családban élni, pontosabban szólva túlélni. Ha már társas lénynek születtünk, vajon miképpen álljuk meg a helyünket a többi társas lény között? Pláne olyan helyzetekben, amikor a többi társas lény vagy a mi halálunkat kívánja, vagy éppen ellenkezőleg: mi kívánjuk az ő halálukat titokban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.