Szerző: Határátkelő
2022.06.28.
„Nyolc szájba vágott hónapot töltöttünk Magyarországon. Nyolc hosszú reménytelen hónapot. Közben jöttek a nagy szavak, nemzeti készültség, majd vészhelyzet, a megvédjük az országot, megvédjük a magyarokat, szájkarate és kardoskodás, de semmi érdembeli nem történt, csupán tolták le a torkunkon az ostobaságokat, a propagandát, a nyunyókát.
Értelmetlen nagy szavak, háborús retorika közben lehúzások és átverések, ahogy azt már totálisan megszokhatta mindenki. Talán túlzottan is megszokhattuk. Világszinten sem volt ez nagyon másként. Az országok nagy és okos vezetői hirtelen nem tudtak hova nyúlni. Az általuk ismert gondolkodás és módszerek semmire nem vezettek.”
Az idézet Péter idén áprilisban a Határátkelőn megjelent posztjából származik és azért hoztuk most ide, mert alighanem egy elég jellemző élethelyzetet mutatott be a külföldön dolgozó, de aztán a járvány miatt hosszabb-rövidebb időre Magyarországon ragadt határátkelők köréből.
Akik a Központi Statsztikai Hivatal adatai szerint idén tavasszal ismét nekiindultak, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint folyamatos az emelkedés a számukban, olyannyira, hogy májusban már 101 ezer olyan magyar volt, aki (amellett, hogy megtartotta magyar lakcímét) külföldön dolgozik.
Mint a Portfolio megjegyzi, ez a szám még mindig nem éri el a járvány előttit, de már jelentősen magasabb, mint a legrosszabb hónapokban mért 70-80 ezer fő. A lap szerint a három havi mozgóátlag is emelkedik, március és május között például 96 ezer magyar dolgozott külföldön, ami 18 ezres emelkedés éves szinten.
Nyilván ebben benne van az is, hogy a nyár az idénymunkák egyik csúcspontja mondjuk a kiemelt célországnak számító Ausztriában. (Fontos megjegyezni, hogy ebben az esetben az ingázók számáról beszélünk, tehát nem vesszük figyelembe a tartósan külföldön élőket.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.