2022. június 25., szombat

AZ ÉS 2022/25. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2022.06.24.


F E U I L L E T O N

Zeke Gyula
Elviselhetetlen lelkiismeret-furdalás
A gyulai zsidóság emlékkönyvéről

I N T E R J Ú

Fóti Tamás
Az orosz agressziót nemzeti bűnbánat követi majd
Beszélgetés Szergej Gurjevvel, a párizsi Sciences Po közgazdászprofesszorával

K R I T I K A

Siba Antal
A kiblőrözés joga

(A kitakarás joga a nyilvánosságban)

Nem a személyhez fűződő jogok erősítésével van a gond, mert azt csak üdvözölni lehet, hanem azzal a homállyal, ami ennek jogszabálynak a végrehajthatóságát illeti majd. Ha valaki ellátogat a kormányfő valamelyik rendezvényére, aligha lesz kifogása egy fényképen mutatkozni a két közjogi méltóság valamelyikével. Az már kérdésesebb, nem az történik-e majd, hogy bemondásra lehet kiblőrözni embereket fotókról.Tovább

Károlyi Csaba
A boldogtalanságról

Tóth Krisztina: A majom szeme. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 342 oldal, 4499 Ft

És igen, igazából itt mindenki elég boldogtalan.

Mindez erősen összefügg a megmutatott negatív utópiával, annak az elképzelt társadalomnak a képével, amelyben nem maradt sok jó. Mint minden disztópia, ez is azért íródott ilyenre, mert aki létrehozta, nyilván azt szeretné, hogy a valóságban mindez ne történjen meg. Másrészt lépésről lépésre nyomon követhetjük, hogyan fajulnak el a dolgok, hogyan válik egy tulajdonképpen még elfogadható helyzet egyszer csak elfogadhatatlanná. Szinte nem tudjuk megmondani, hogyan, mikor… Melyik az a pont, amelytől kezdve a gonoszság már visszafordíthatatlan. Hisz az előbb még abban éltünk, hogy egyelőre nem is olyan vészes a dolog.Tovább

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Smid Róbert
Ex libris

Kulcsár-Szabó Zoltán: A jelölő visszahúzódása
Lőrincz Csongor: Hallgatag hangolások
Bruno Latour: Hibrid gondolkodás
Martha C. Nussbaum: Költői igazságszolgáltatás

yürky Katalin
Tragikus felnövéstörténet

Peter Balko: Akkor, Lošoncon. Fordította Mészáros Tünde. Kalligram Kiadó, Budapest, 2022, 208 oldal, 3990 Ft

„– Ez nem novella!” (22.) „Az van, hogy minden novellában kell lennie nőnek, mert ha nincs, az nem novella” (25.) – olvashatjuk a szlovák szerző, Peter Balko kisregényében, amely egy igaz barátság, egy plátói szerelem, az íróvá válás, és mindezek eredményeképp egy sorsfordító, felnőtté tevő tragédia bekövetkeztének története.Tovább

Csáki Márton
Képolvasás

Giorgio Agamben: Studiolo. Fordította Darida Veronika. Kijárat Kiadó, Budapest, 2022, 112 oldal (25 színes képmelléklettel), 3900 Ft

Hogy miben is áll az „agambeni gépezet” sajátos működése, az az írásai közül egyébként nem különösebben kiemelkedő Studiolo apró műelemzéseiből is érzékelhető, mivel e gyűjtemény többet árul el az agambeni észjárásól, mint arról a huszonegy alkotásról, melyeket azon a fontos tényen kívül, hogy mindegyikük az európai civilizáció talaján sarjadt, egy dolog köt össze és avat valamiképpen jelentőssé: a szerző tekintete. Minden irónia nélkül mondhatjuk ugyanis, hogy Agamben alighanem bármiben – szövegekben, festményekben, rítusokban, gesztusokban stb. – képes érzékelni az általa kutatott esztétikai, etikai vagy antropológiai távlatokat.Tovább

Bödecs László
A bullshit évadai

Nyerges András: Mimikrik évada, avagy katyvasz minden mennyiségben. Kronosz Kiadó, Pécs, 2021, 508 oldal, 3500 Ft

Komolyan kell vennünk a kötet alcímét: „avagy katyvasz minden mennyiségeben”. A kicsit avítt katyvasz szóra a kortárs médiaelmélet több kifejezést ismer: a bullshit, a hoax szavakkal talán divatosabban hangzana ez a könyvcím is, de Nyerges láthatóan szereti ezeket a kedvesen esetlen régiességeket. Iróniával átitatott realista stílusú ki- és betekintései jobbára szabadon hagyják működni a sajtóanyagot, nem keres erős ráfogásokat. Zoltán Gábor hasonló Szép versekje tematikus egységet vizsgál, Nyerges anyaga a piaci kínoktól a társkeresőkön át a rendszerellenségek üldözéséig terjed. A talált anyag olvasmánnyá dolgozottsága főkképpen a létrehozott prózaritmuson érződik – vaskosabb flekkeket egy-egy rövidhír követ.Tovább

„Csepp a történelem tengerében. De micsoda csepp!” – Válogatás Nádas Péter Világló részletek című regénye első kötetének svéd nyelvű kritikai fogadtatásából

Illuminerade detaljer 1. Fordította Daniel Gustafsson. Albert Bonniers Förlag, Stockholm, 2022, 571 oldal, 239 korona

A magyar Nádas Péternek már régóta biztos helye van a modern regény kánonában, amelyben olyan elődök nyomdokaiban jár, mint Marcel Proust, Robert Musil és Thomas Mann. Egyike azon íróknak, akiknek neve újra és újra megjelenik a Nobel-díjra esélyes írók listáján, de közülük is ő az egyik legesélyesebb jelölt. (...) Nádas több tekintetben is a nagy formátumok írója; terjedelmes művein sokszor évtizedeken át dolgozik. (...) Nemrég jelent meg kétkötetes memoárja, a Világló részletek első kötete Svédországban, Daniel Gustafsson fordításában. Hagyományos önéletrajznak semmiképp sem nevezhető. Nincsenek benne fejezetek, nem követi semmiféle kronológia vezérfonalát, nem egyetlen történetet beszél el, hanem párhuzamos történetek sokaságát egy korszakról, egy családról. Gyermekkori énjét úgy használja, mint egy nagyítót, asszociációs emlékfolyamának hol egyik, hol másik részletét nagyítja fel vele.

(Nádas Péter: „A harcnak a művészet és irodalom szabadságáért soha nincs vége”. Per Svensson interjúja, Dagens Nyheter, 2022. április 1.)Tovább

Sinkó István
Hol a festészet mostanában?

(A XIX. Szegedi Táblakép Biennálé)

A rendezés a kiállítási anyag mozgalmasságát a méretkülönbségekből adódó rendezési problémákat áthidalva érdekes tárlatot nyújt át (Nátyi Róbert a kiállítás kurátor-rendezője). Ugyanakkor, visszatérve a címben feltett kérdésre, miszerint hol a festészet mostanában, azt a választ adnám, hogy talán még ott maradt a fiatal, itt nem szereplő alkotók műtermében. Azokéban a fiatalokéban, akik szinte demonstratíve ignorálják a nagy, országos tárlatokat.Tovább

Takáts Fábián
A hétköznapi életérzés festője
Czene Béla munkásságának nyomában

A valóság szerelmese – Czene Béla festészete című kiállítás július 6-ig látható a Kie­selbach Galériában.)

Nem mindennapi kiállításra invitálja látogatóit a Kieselbach Galéria, ahol ezúttal Czene Béla XX. századon átívelő életművét, pályája állomásait és az azokhoz tartozó alkotásokat mutatják be. A tárlat érdekessége, hogy azon az alkotó eddig nem látott művei is szerepelnek. A monumentális méretű, hat termen át kiállított, színekben tobzódó képek együttese a festő elmúlt évtizedekben újra előtérbe került munkásságát egészen más megvilágításba helyezheti.Tovább

Stőhr Lóránt
Televény

(Fazakas Péter: A játszma)

A játszmának – szemben A vizsgával – van egyetlen pozitív hőse, aki kívül áll már a politikai rendőrség gyomorforgató közegén, ő Kulka János figurája. A pillanatnyi embersége miatt nyugdíjazott belügyi tiszt túlkerült politikán, túllépett az egész emberi vircsafton, azzal, hogy kiiktatták őt, megölték feleségét, megadták neki a belső emigráció szabadságát. Kulka hallgatag, a szavakkal fájdalmasan küszködő megrendítő jelenléte a saját halálát túlélő ember élettapasztalatával kínál jóval többet egy kémthriller olcsó bonyodalmainál.Tovább

Ruff Borbála
Se té, se tova

(A legszebb magyar népmesék. Előadja Lengyel Tamás. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2022)

Fehérlófia, Nyakigláb, Csupaháj meg Málészáj, Árgyélus, Ilona – követik egymást a magyar népmesevilág legismertebb alakjai, hogy mint kiindulási pont az újabb generációk közös tudásába beírják magukat mondjuk Bartos Erika Bogyó és Babócája vagy Dániel András kufliai mellé.Tovább

Herczog Noémi
Alkalmi vétel

(Kárpáti Péter: Moszkva–Peking Transzszimfónia, r.: Novák Eszter, Katona József Színház; 451 Fahrenheit, r: Nagy Péter István, Radnóti Színház)

A poétikus című Moszkva–Peking Transzszimfónián még inkább érződik Bodó Viktor kézjegye, de az előadás csillagzata több okból is szerencsétlen. A sok éven át álló forgószínpadot mintha a COVID alatt javították volna meg a Katonában: Tarnóczi Jakab elindította a gyönyörű Melancholy Roomsban, és ez most nem kedvez Novák Eszternek, mert a forgószínpaddal imitált vonat óhatatlanul utánlövésnek hat. Ráadásul az előadás Oroszországban játszódik, valamikor ma, de mivel pár éve írták, témája még nem a háború...Tovább

Fáy Miklós
Véres torkúak

(Wagner: Az istenek alkonya – Müpa, június 19.)

Nekem sajnos nem tetszik. Nem is ez a baj, hanem a tovább élést nem látom. Az idők során egyszer megújították már a rendezést, de mintha az is kasztráció jelleggel történt volna, az itt és mostból lett valami általános háttér, hegyek, völgyek, városok, eső. Mintha a megújítás arra akarná rávenni a nézőt, hogy ne is nézzen, inkább hallgasson, ne világválságra érkezzen, hanem operába.

Akkor miért nem operát kapunk?Tovább

Fuchs Lívia
Variációk boldogtalanságra

(Gergely Attila – Kertész Endre – Pataky Klári: Kivonatok, Pataky Klári Társulat)

Pataky koreográfiája úgy új, hogy valójában átiratok sora, mert az alkotó régebbi művei részleteit dolgozta át és illesztette egymás mellé. Az eredeti közegükből kiemelt jeleneteknek megmaradt az önállóságuk, tematikájukban mégis szorosan összekapcsolódnak. A darab ugyanis három duettből áll, s miután mindhármat egy nő és egy férfi adja elő, elkerülhetetlenül párkapcsolatok variációiként értelmezhetők.Tovább

I R O D A L O M

Szív Ernő
A bonviván

Az énekest Balavány Egonnak hívták, és az egyik legnépszerűbb színpadi dalia volt a romlással dacoló városban. Szép férfi volt, ha az utcakövön kopogtak megfontolt, művészi léptei, köszöntek, kalapot emeltek. A nők csak ennyit mondtak, az Egon. Férfiköpés csattant utána, ez is fontos. Az uralkodó nép tagjai is süvegelték, mert nagy művész volt. És tényleg az volt.

Egon többször nősült, mert a színpadi embereknél a szerelem, a szenvedély és a hűség mást jelent, mint a pórnépnél. Nem tudok lelépni a színpadról, érted, fiam? Egyszer fölléptem rá, azóta ott állok. De ez nem Shakespeare. Ez nem bon mot! Ez a valóság. De négyszer nem akarok válni, elhiheted.

Erős, tiszta hangja volt, végigfutott az ember hátán a hideg, ha rákezdte, még a legundokabb kritikusok sem lövöldöztek rá mérgezett nyilakat, sztár volt. Az nem könnyű dolog.Tovább

Mái Attila
Apám

A környék, ahol felnőttem, alig változott. Egy dohos kávézó galériáján gubbasztok, kávészemekkel kitömött, kövér posztózsákok fedezékében. Ide jöttem, hogy levelet fogalmazzak apámnak. Igaza volt, tényleg könnyebb az életem nélküle, bár tévedett, mert borzalmasan hiányzik. Régen itt kocsma volt, a törzshelye. Ráláttam az ablakunkból, onnan figyeltem, mikor lép ki az ajtón és indul végre haza. Amíg vártam rá, sokáig figyeltem az utcát. Néztem az öreg német juhászt, mindig ott ült a húgyfoltos járdán, szájkosárban, a pinceablak rácsához kötve. Tekintetét le nem vette a krimó bejáratáról, türelmesen várt a matrózpólós fazonra. Néztem a járdán részegen fekvő pofaszakállas vasutast, ordítva rugdosta egyenruhás kollégája, akivel korábban egymásnak adogatták a hosszú nyakú borosüveget a sarkon. Néztem a bolond Csillát, sakálszerű járásával sietett szorosan a házfalak mellett, közben hangosan beszélt magában.Tovább

Papp András
A köztünk élő fogalmak ciklusból
Mese a Reményről, aki utoljára hal meg, mert ő a gyilkos

Egyszer, még a régi időkben, mikor az elvtársak voltak az urak, és nem fordítva, a Remény veszélyes helyzetbe került, mondhatni, egérfogóba: elkapták. Az állambiztonság szerette volna beszervezni. Amikor azonban látták, hogy a Remény hajthatatlan, csökönyös és fafejű, gúnyosan föltették neki a kérdést: „Mégis, miben bízik?” „Magamban” – hangzott a rövid válasz. Megúszta. A Remény, az az igazság, mindig is magányos volt. Pontosan fogalmazva: egy és oszthatatlan­; vagyis reménye sem lehetett arra, hogy olyan királykisasszonyt talál magának, aki neki mindenben megfelelő és tökéletes reményeket szülhetne. És bár sokaknak nyújtott vigaszt névtelenül, éppen ugyanannyit cserben is hagyott. Igazából totálisan kiszámíthatatlan volt, hogy mikor és kinek, miért és mennyire.

És mindezek közben a reményvesztettek, túl minden kétségbeesésen, ugyanúgy magukra maradtak, mint a reménykedők, akik még nem estek ugyan teljesen kétségbe, mivel próbáltak másokban is bízni.

A Remény mindennapjai, mint oly sok emberé, aki végzi a dolgát, meglehetősen unalmasan teltek; mindig ugyanaz: csapás csapás hátán. De ma este, úgy érezte, történt valami.Tovább

Horváth Dániel
Gongbao

Akkor én már jó ideje sehol sem voltam.

Akkor én már kint voltam. Vagy inkább: bent. Parkolóhelyet kerestem a belvárosban, dudáltak rám, anyáztak is, amitől én még bénábban bajlódtam a tolatással. Mentem pékségbe, munkába, csekkel a postára és a bankba, mindkettőt kiválthattam volna online ügyintézéssel, de valahogy szerettem sorban állni, ezekben a rövid sorokban, ilyen félórásakban, nem egész naposokban.

Már alig kellett visszajárnom, be, a falak közé, a fertőtlenítő- és leégettkávé-szagú folyosóra, ahol mindig ég a villany, és ablak egy sincsen. Akkor egyszer úgy mentem, hogy nem kellett, hanem én döntöttem, hogy megyek. Összegyűjtöttünk a srácokkal pénzt, amiből képkereteket vásároltunk, mert fejünkbe vettük egy barátommal, hogy képeket viszünk be, hogy ezeket a fehér falakat feldíszítsük, szereztünk lejárt naptárakat, csupa szép festménnyel. A srácok apróban hozták a pénzt, én mondtam, hogy ha mindenki hoz kétszázat, abból összejön pár ezer, ami elég lesz erre, ők meg szó szerint vették, ötvenesekből, százasokból dobták össze, nejlonzacskóban adták oda, abból nyúltam le a parkolódíjat is, de ennyi azért belefér.Tovább

Tóth Vivien
Elefántsimogató

Valaki kopog az ajtón, idegen, beszél, nem értem, nem otthon vagyok. Mindjárt megyek, felelem magyarul, és most ő is ugyanazt gondolja, amit én az előbb. Lassan átmosom a lábamat, karomat, az arcomat szappannal, belemegy a szemembe, kimosom, de még jobban csíp. Egy kutatás szerint az emberek többsége nem mossa meg a lábát fürdésnél. Nem áll kézre, vagyis lábra a kéz. Újabb dörömbölés, nem tudok jobban sietni. Felsérti a körmöm alatt a flakon nyitója, most az egész utazásom el van rontva.

Sötét van a parton, csak a vizet hallom, ahogy verdesi a sziklákat. Nem tudom, hogy óceán vagy tenger, ezért írok vizet. Ha anyámmal telefonálok, mondom neki, hogy igen, sós a levegő, a tengertől, vagy mi van itt, óceántól. Anyám nem mondja meg, hogy mi van itt, mert ő sem tudja. Lefekszem a kövek közé. Beverem a fejem, erről eszembe jut, amikor az unokaöcsémet pelenkáztam, és nem fogtam már a fejét, hagytam, hogy a parkettába csapódjon, anyám nézett rám, hogy ezt most komolyan gondoltam, vagy nem kéne szólnia, mert ennyire buta vagyok, hogy ezt sem tudom. Szólt, de akkor is szólt volna, ha buta lennék. A víz felcsap a talpamig, rajtam van a cipő, de érzem a lökést.Tovább

Istók Anna
pareto-elv

Istók Anna
remeterákok

Ladányi István
Verstanulmány apám síremlékéhez

Ladányi István
Futkosás az árokszéli napon. Téma

Ladányi István
Tisza, Petőfi, jelen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.