Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2022.06.27.
Az ember derűs érdeklődéssel figyeli a vitázó feleket, a magyar kormány tagjait és a Ryanair légitársaság vezetőjét, akik immár 180 km/sec sebességgel idiótázzák le egymást. Nincs ezzel semmi baj, részben tömegdemokratizálódott és popularizálódott a közbeszéd, részben az egymást idiótázó felek közül nagy valószínűséggel az egyik félnek igaza lehet, annak, aki nem idióta, de még nem tudni pontosan, melyikük nem az, ezt még csak sejteni lehet. Az "idióta" szóval amúgy sincs semmi baj, benne van az már rég a filozófiában és a szépirodalomban: a korai kereszténység már használta a docta ignorantia (tudós tudatlanság) fogalmát, Nicolaus Cusanus, a XV. századi filozófus, teológus és természettudós könyvet írt Idiota de sapientia (Az együgyű a bölcsességről) címmel, Svejk „hivatalos hülyének” mondta magát, s Hašek művében elhangzik, hogy „terhelt idióta vagyok, banális barom, agyalágyult paralitikus… hülye, elvetélt kretén.” Dosztojevszkij ezen a címen regényt írt (Идиот), Esterházynál is sűrűn előfordult, például a Bevezetés a szépirodalomba c. művében, és hosszan sorolhatnám.
Most azonban a mi fiúnk, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szintet lépett, s túlszárnyalva a nagy elődöket, filozófusokat és szépírókat, már nem az idióta szóval operál, hanem egyenesen azt állítja az ír légitársaság vezetőjéről, hogy „ha valaki egy ír kocsmában töltötte a gyermekkorát, ahol túl fiatalon túl sok alkoholhoz jutott, akkor – úgy látszik – ennek felnőttkorban is nyoma marad.”
Vagyis, ha valaki ír, az azzal jár, hogy már kiskorában rabja lesz az alkohol okozta szenvedélybetegségnek, nem gyerekszobában, hanem egy ír kocsmában, a söntéspult alatt cseperedik fel, felnőtté válásáig garantáltan hülyére issza magát, az agya leépül, összezsugorodik, s idő előtt demenssé válik.
Hát így.
Bizonyára pontosan úgy, ahogy a magyar ember magától értetődő módon válik hülyévé az oly kedvelt és népszerű házi pálinkáktól, vagy a zsíros ételek okozta érrendszeri problémáktól, szélütéstől. Ugyebár, Gulyás Gergely? Vagy ahogy az angolok belebutulnak az unalomba a délutáni teázgatások és az időjárásról szóló érdektelen csevegések során. Aztán vannak a béka- és csigaevő franciák, akik mosakodás helyett parfümöt használnak, nacionalisták és perverzek, továbbá a macska- és tésztazabáló olaszok, hát azok is mind hülyék, ráadásul folytonosan csalnak, lopnak, átvernek, hadonásznak, mindenhonnan elkésnek, megállás nélkül csajoznak és jártukban-keltükben Rossini és Verdi bel cantóit éneklik, aztán a zsidóknak pénz csörgedezik az ereikben, már hogyne hülyülnének ebbe bele, mindenhol pénzt szimatolnak, csak rájuk kell nézni, az orrukra, nemde, Gulyás Gergely, aztán ott vannak a humortalanságba belehülyülő németek, akik röhögés helyett sört isznak és kolbászt esznek, miközben napestig az autójukat sikálják (legrövidebb út a teljes elhülyüléshez), a lusta és folyton késelő spanyolokról nem is beszélve, vagy a kábítószereket már az anyatejjel magukba szívó hollandok, akik felnőtt korukra hülyékké lesznek, s azért nincs függöny az ablakaikon, hogy a rendőr idejében megláthassa, amint egy bedrogozott, teljesen hülye holland félhülyére veri otthon a feleségét és így tovább, pont úgy, ahogy egy mai magyar kormánytényező a legócskább sztereotípiákkal keretezi gondolattalanságát és tahóságát. Aztán ugyanez a kormánytényező fogja magát és elmegy a kötcsei „polgári piknikre”, ahol tajt hülyére zabálja magát a zsíros pacallal.
Épp úgy, mint minden más magyar.
Nemdebár, Gulyás Gergely?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.