Szerző: BUDAI MÁTYÁS
2022.06.05.
Szalai Erzsébet: Lélek és profitráta. Budapest; Napvilág Kiadó, 2022.
Lélek és profitráta. E két fogalom egymás mellé helyezése talán megütközést kelthet a kritikai baloldal szűk kulturális közegén kívül a legtöbb emberben. Talán azt a szorongató benyomást kelti, mintha lelkünk folyamatai, mindennapi örömeink és bánataink, belső lehetőségeink és korlátaink, vagy kapcsolataink minősége nemcsak saját döntéseink, hanem valamiféle külső társadalmi-gazdasági erő függvényei is lennének.
Van-e valós szabadsága a magyar társadalom tagjainak saját sorsuk alakításában? Ha nem, akkor mik azok a függőségek, érdekek és mechanizmusok, amik megakadályozzák, hogy mint szolidáris közösség működhessünk? Hogyan hat a kizsákmányolás saját lelkünkre? Milyen társadalmat hoznak létre a pszichésen kizsigerelt és elidegenedett egyének? Mindezek ismeretében, milyen jövőképeink vannak, és mi egy gondolkodó baloldali értelmiségi felelőssége ebben a gyorsan változó, egyre szélsőségesebb világban? Szalai Erzsébet legújabb könyvében, mely négy nagyobb fejezetbe rendezve tizenhat tanulmányt, esszét és recenziót tartalmaz, lényegében e kérdésekre keresi a választ.
Mindez nem azt jelenti, hogy az általa felvetett témákról a szerző beszélne a társadalomtudományos közeg és a nyilvánosság előtt elsőként, hiszen gondolatait az elmúlt százötven év több nagy magyar és nemzetközi társadalomtudósa alapozta meg (pl.: Karl Marx, Max Weber, Bibó István, C. Wright Mills, Szelényi Iván és Konrád György, Byung-Chul Han stb.). E köteten keresztül mégis egy olyan egyedi narratíva bontakozik ki, melyben a szerző egyértelműen hozzáteszi a sajátját a nagy elődök hagyatékához. Ennek lényege, hogy a magyar társadalom – talán mindannyiunk számára is érzékelhető – válságjelenségeinek legfőbb indikátora a társadalom pszichés állapota, megértésének kulcsa pedig annak a hatásmechanizmusnak a feltárása, ahogyan a kapitalizmus alapvető törvényszerűségei az egyénre hatnak.
Lelkünk kizsákmányolása foszt meg igazán attól lehetőségtől, hogy életünket természetes ösztöneik szerint éljük, energiáinkat az önérvényesítés helyett a szolidaritásra fordíthassuk és végső soron attól is, hogy együttesen léphessünk fel akkor, amikor megfosztanak belső szabadságunktól.
Szalai Erzsébet számára tehát az alapvető kérdés, hogy mi téríti el az egyént és a (magyar) társadalmat újra és újra a szabadságának kibontakoztatásától, valamint miképpen lehetséges, hogy a kizsákmányolást pont az a társadalom legitimálja, amely egyúttal elszenvedője is annak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.