Szerző: FORGÁCS IMRE
2022.06.05.
Az európai háborúk sokáig provinciálisak voltak. Igaz, Róma fénykorában elfoglalta a Földközi-tenger medencéjét és csaknem 60 millió ember felett uralkodott. Napóleon seregei Moszkváig hatoltak, Spanyolországban is kalandoztak, de a Szent Szövetség végül csak a megtámadottak nevében diadalmaskodott. Adolf Hitler már világuralomra tört, revansista szándékain a Csehszlovákiát feldaraboló müncheni egyezmény (1938) sem változtatott. Ha az 1940-es amerikai elnökválasztáson az izolacionista és nácibarát szupermen, Charles Lindbergh indul és a választást – Roosevelttel szemben – esetleg megnyeri, Hitlert biztosan nem lehetett volna megállítani.
Ukrajna orosz inváziója azonban mindenképpen korszakhatárt jelent. Ez a történelem első, valóban globális háborúja, s csak súlyosbítja a helyzetet, hogy a harcot Putyin hagyományos fegyverekkel vélhetően nem nyerheti meg. Ráadásul a történelem riasztó módon ismétli önmagát: Hitler a hatalmát az I. világháborút követő weimari köztársaság cselekvőképtelenségének is köszönhette. Jó száz évvel később a „liberális” Nyugatot újra a szélsőséges nacionalisták (populista neonácik) támadják, s megfékezésükért Európa megint nem tett semmit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.