Szerző: KOLOZSI ÁDÁM
2022.06.19.
Egy éves korig alig látszik különbség a készségekben a társadalmilag kedvező és nehezebb helyzetbe születő babák között, de mire óvodába mennek, már egyre inkább kiütköznek a társadalmi egyenlőtlenségek. Össztársadalmi szinten a magyar iskolarendszer nem képes kiegyenlíteni a hozott hátrányokat, ebből a szempontból még rosszabb a teljesítménye, mint a nagy átlagot illetően. A szegény és gazdag családok gyermekei között az alapkompetenciákban is óriási különbségek vannak, ami aztán az egész későbbi életüket, munkaerőpiaci esélyeiket, boldogulásukat meghatározza.
A társadalmi hátrányok átörökítését hagyományosan inkább a formális oktatáshoz szokták kötni a szociológusok, amikor az iskolarendszer és az azt meghatározó oktatáspolitika felelősségére mutatnak rá. Emellett azonban hosszabb ideje irányulnak vizsgálatok arra, hogy megértsék, mekkora szerepe van a készségek kialakulásában az otthoni-családi környezetnek, a szülők gyermeknevelési stílusának, egyáltalán a szülői kompetenciáknak és a gyerekekkel közösen eltöltött időnek. A kérdést a közgazdasági ihletésű irodalom hajlamos a gyerekekbe való beruházásnak, az emberi tőkébe való szülői befektetéseknek tekinteni, ami a majdani magasabb társadalmi státuszon keresztül jó eséllyel szó szerint is kifizetődik. Tetszik vagy sem, a gyermek befektetési jószág lett, és ez egyre inkább a szülők gondolkodásában is teret nyer.
Bár lehet, hogy ez a családok és a gyermeknevelés válságáról szóló néhány közhellyel szembemegy, de évtizedek óta megfigyelhető nemzetközi trend, hogy a szülők egyre több időt fordítanak a gyerekeikre. A gyermeknevelési idő a fejlett országokban egyértelműen nő, és Magyarország ebből a szempontból fejlett ország. A háttérben azonban óriási társadalmi különbségek vannak: főleg a diplomás szülőkre jellemző, hogy tudatosan több időt próbálnak a gyermekeikkel tölteni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.