Szerző: MUHARI JUDIT
2022.05.01.
Az illiberális államok vezetőinek azért kell ellenségképet gyártaniuk, mert enélkül kiderülne, hogy alkalmatlanok a kormányzásra. Erről is beszélt a lapunknak adott interjúban Pető Andrea történész, aki szerint fontos kérdés, hogy mennyiben segíti a putyini rendszer bukását, ha nem folytatunk párbeszédet az oroszokkal, és miért fontos emlékezni a történelmi eseményekre, különösen a holokausztra.
– Az Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Rendszer akkor akkreditálta a Magyar Akkreditációs Bizottságot (MAB), amikor ön szerint inkább kritizálnia kellett volna a genderképzés megszüntetése és a CEU emigrációba kényszerítése miatt. „Mindig is érdekelt, hogyan bírják rá az elnyomó rendszerek állampolgáraikat egy olyan rendszerrel való együttműködésre, amely éppen a hosszú távú érdekeik ellen cselekszik”, írta Csépe Valéria MAB-elnöknek. Rájött már?
– Ezt a működési mechanizmust eddig is ismertük a kommunizmus és fasizmus történetéből, de ennek illiberális modelljét most látjuk csak teljességében kifejlődni. A mai Magyarországon még senkit se csuktak le a nézetei miatt, nem úgy, mint Kínában vagy Oroszországban. Ezért érdemes megfigyelni, hogyan jön létre az intellektuális kollaboráció egy olyan rendszerrel, mely nemcsak anti-intellektuális, hanem tudatosan pusztítja az oktatási rendszert, ellenőrzi a kutatást és meghekkeli a tudományos minőségbiztosítást. A magyar felsőoktatás magánosításával az egyetemi oktatói béreket a duplájára emelték, ezért cserébe az egyetemi autonómiát és a tudomány szabadságát kellett beáldozni a kollégáknak. A korábbi, valamennyire átlátható és demokratikus döntési mechanizmusokat az egyszerű politikai lojalitás követelménye váltotta fel. Ugyanazon kollégáknak hasonló érveik vannak az öncenzúrára és az elhallgatásra, mint a kommunizmus idején voltak: „ha én, aki ugye kiváló vagyok, nem csinálom meg, illetve nem vállalom el, akkor jön majd más, aki rosszabb és majd megcsinálja, elvállalja, megírja ő. Különben is, tudni kell mit nem szabad kutatni, illetve leírni vagy kimondani egyébként pedig meg kell élni valamiből.”...
– Az Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Rendszer akkor akkreditálta a Magyar Akkreditációs Bizottságot (MAB), amikor ön szerint inkább kritizálnia kellett volna a genderképzés megszüntetése és a CEU emigrációba kényszerítése miatt. „Mindig is érdekelt, hogyan bírják rá az elnyomó rendszerek állampolgáraikat egy olyan rendszerrel való együttműködésre, amely éppen a hosszú távú érdekeik ellen cselekszik”, írta Csépe Valéria MAB-elnöknek. Rájött már?
– Ezt a működési mechanizmust eddig is ismertük a kommunizmus és fasizmus történetéből, de ennek illiberális modelljét most látjuk csak teljességében kifejlődni. A mai Magyarországon még senkit se csuktak le a nézetei miatt, nem úgy, mint Kínában vagy Oroszországban. Ezért érdemes megfigyelni, hogyan jön létre az intellektuális kollaboráció egy olyan rendszerrel, mely nemcsak anti-intellektuális, hanem tudatosan pusztítja az oktatási rendszert, ellenőrzi a kutatást és meghekkeli a tudományos minőségbiztosítást. A magyar felsőoktatás magánosításával az egyetemi oktatói béreket a duplájára emelték, ezért cserébe az egyetemi autonómiát és a tudomány szabadságát kellett beáldozni a kollégáknak. A korábbi, valamennyire átlátható és demokratikus döntési mechanizmusokat az egyszerű politikai lojalitás követelménye váltotta fel. Ugyanazon kollégáknak hasonló érveik vannak az öncenzúrára és az elhallgatásra, mint a kommunizmus idején voltak: „ha én, aki ugye kiváló vagyok, nem csinálom meg, illetve nem vállalom el, akkor jön majd más, aki rosszabb és majd megcsinálja, elvállalja, megírja ő. Különben is, tudni kell mit nem szabad kutatni, illetve leírni vagy kimondani egyébként pedig meg kell élni valamiből.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.