Szerző: VAJNA TAMÁS
2022.05.23.
Hiába állítja az ellenkezőjét Vlagyimir Putyin, az ukrán nyelv még véletlenül sem a Szovjetunió felbomlása utáni kreálmány, mondja Spiró György író, műfordító. A CEU Határtalan tudás sorozatának egyik keddi előadója szerint Lengyelország és Szlovákia példája is azt mutatja, hogy a nemzetté válás nem ért véget a 19. századi Európában.
Oroszország hatalmi struktúrája évszázadok óta a centralizált katonai-rendőri hatalomra, az állami (egyházi) propagandára és az alattvalók feltétlen hűségére épül. A szabadság és a szolgaság intézményei azonban eltérő mintázatúak az orosz és az ukrán történelemben. A február 24-én indított orosz invázió és az ukrajnai háború fénytörésében különösen felerősödnek ezek a korábban árnyalatnyinak látszó különbségek. Hogyan hatja át az orosz és az gondolkodást a történelmi múlt? Egyebek mellett erről is szól a Central European University (CEU) Határtalan Tudás sorozatának május 24-i, keddi rendezvénye.
A nacionalizmus és a dialektusok
„A feudalizmusban nem a nyelv az identitás alapja. Tudjuk például, hogy a középkori Hungáriát sem a magyarul beszélők lakták, hanem hungarus tudatú emberek sokféle anyanyelvvel. Kulturális értelemben az orosz birodalomban sem merül semmiféle nyelvi kérdés, egészen addig amíg a 18. század végén meg nem jelenik a nacionalizmus” – mondja Spiró György író, az esemény egyik előadója...
„A feudalizmusban nem a nyelv az identitás alapja. Tudjuk például, hogy a középkori Hungáriát sem a magyarul beszélők lakták, hanem hungarus tudatú emberek sokféle anyanyelvvel. Kulturális értelemben az orosz birodalomban sem merül semmiféle nyelvi kérdés, egészen addig amíg a 18. század végén meg nem jelenik a nacionalizmus” – mondja Spiró György író, az esemény egyik előadója...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.