ROMSICS IGNÁC: BUDAPEST, A „BŰNBE SODORT VÁROS”

NÉPSZAVA
Szerző: ROMSICS IGNÁC
2022.04.30.

Magyarország fővárosára Horthy Miklós használta először a címben idézett minősítést. Nevezetes szavai 1919. november 16-án hangzottak el Gellért téri beszédében – útban Siófokról a Parlament felé. A „fővezér” az elmúlt egy év eseményeiért, különösen a 133 napos Tanácsköztársaságért bélyegezte meg így Budapestet, amely, mint mondta, „megtagadta ezeréves történelmét”, „porba rántotta a szent koronát, meg a nemzet színeit és vörös rongyokba öltözött”. És nem mellesleg: „A nemzet legjobbjait börtönbe vetette, vagy kiüldözte hazájukból”.

A romlatlan vidékkel azonosított magyar nemzet és „tévútra vezetett” fővárosának ilyen típusú szembeállítása nem számított újdonságnak. Horthy több évtizedes reális társadalmi „szétfejlődésre”, és a lakosság széles köreiben elterjedt érzületi idegenkedésre, valamint eszmetörténeti toposzokra építhetett. Az 1848-ban még 140 ezer fős Pest és Buda lakossága a XX. század elejére megközelítette az egymilliót, akiknek 70 százaléka már az iparban, kereskedelemben és a közlekedésben dolgozott, s a köztisztviselők és a szellemi szabadfoglalkozásúak aránya megközelítette a 10 százalékot. Országosan viszont még mindig a parasztság tette ki a népesség több mint 60 százalékát, s az értelmiségi rétegek alig érték el az 5 százalékos arányt. Etnikai és nyelvi szempontból ugyancsak markáns eltérések mutatkoztak. A vidék magyarjai és nem magyarjai az évszázadok alatt kialakult együttélési formák keretei között éltek. Budapest utcáin viszont színes kavalkáddá olvadva hullámzott a nagyrészt nemesi származású magyar politikai osztály elitje, a zsidó és német eredetű nagy- és középpolgárság, a zömmel német anyanyelvű szakmunkások, a szlovák, magyar, ruszin és egyéb nemzetiségű vagy származású segédmunkások, valamint az ország minden tájáról érkező kubikosok és házi cselédek. Amikor 1895-ben Csonka Mihály kiskunhalasi tanyásgazda rokonlátogatás okán Pestre vetődött, csodálkozva konstatálta, hogy a Tűzoltó utca környékén „milyen zavaros beszédeket lehetett hallani. Tótul, németül beszéltek sokan.” Nem is maradt három napnál tovább. „Alig vártam, hogy hazajőjek” – írta...

ITT OLVASHATÓ