Szerző: PERINTFALVI RITA
2021.09.13.
„Az a pap, aki szexuálisan bántalmaz egy gyermeket, az Úr testét szentségteleníti meg. Egy papnak óvnia kell a gyermeket, hiszen a gyermek bízik benne, és nem visszaélni a bizalmával, nem bántalmazni. Ez borzasztó, olyan, mintha egy sátáni misét tartana.” Ferenc pápa
Miért kezdtem bele ebbe a „misszióba”?
2019 februárjában Ferenc pápa a Vatikánban összehívott egy rendkívüli tanácskozást, amit a szexuális visszaélések elleni csúcstalálkozónak is neveztek. Célja az volt, hogy a katolikus egyház vezetői a világ minden részéről összegyűlve együtt gondolkodjanak arról, hogy miként lehetne a gyakorlatban is megvalósítani azt az elvet, amit Ferenc pápa zéró toleranciaként hirdetett meg. Az argentin pápa rendkívül nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a katolikus egyházon belül a klerikusok, ill. más egyházi személyek által elkövetett szexuális bántalmazással szemben miként lehetne úgy fellépni, hogy a zéró tolerancia elv ténylegesen megvalósuljon. Magyarországot ezen a tanácskozáson Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke képviselte.
A konferencia kapcsán a magyar sajtó, pontosabban a Népszava feltette Veres püspöknek azt a kérdést, amely a hazai híveket és a magyar társadalmat egyaránt foglalkoztatta: „Hány magyarországi egyházi személy ellen indult eljárás – akár katolikus, akár világi bíróságon – 2012 óta?” Az elnök által adott válasz erősen nyugtalanítani kezdett, ugyanis a püspök a következőket mondta: „Pontosan nem tudom megmondani. Nem kaptunk rá felkérést, hogy készítsünk összesített statisztikát, és nem is érzem szükségét ennek, mert minden egyházmegye és minden szerzetesrend maga jár el a saját ügyeiben. Nekem tizenegynéhány ilyen esetről van tudomásom.” S az újságíró további kérdésére „Melyik döbbentette meg a leginkább?” még meglepőbb válasz érkezett: „Egyiket sem ismerem részleteiben, sőt a legtöbbet egyáltalán nem ismerem, csak hallottam az eljárásról.” (Czene 2019).
Elszomorító volt hallani azt, hogy a magyar egyház vezetőségét annyira nem érdeklik a katolikus egyházon belüli szexuális visszaélési ügyek, hogy nem is akarják megismerni az áldozatokat, nem érdekli őket, hogy hol, mikor, milyen körülmények között és miért történtek meg ezek az esetek. Veres azon kijelentése, hogy a magyar katolikus egyházat senki sem kérte fel egy ilyen jellegű vizsgálat lefolytatására, szintén elég abszurdnak hatott. Hiszen vajon ki kérhetné fel az egyházat egy ilyen jellegű vizsgálatra, kinek lenne ilyesmihez egyáltalán jogalapja? Erre a kérdésre megfelelő választ adhatnak a külföldön meglevő jó gyakorlatok, mint például a német katolikus egyház esete. Itt 2018-ban nyilvánosságra hozták annak az MHG-kutatásnak az eredményeit, amelyet a Német Katolikus Püspöki Kar kezdeményezett maga „ellen”, vagyis azért, hogy erről az erőteljesen tabusított témáról nyíltan lehessen beszélni, és az elhallgatás helyett végre elkezdjenek konstruktív megoldási javaslatokban gondolkodni.
Az esetek számarányáról, amelyekből indirekt következtetéseket természetesen le lehet vonni a hazai állapotokra vonatkozóan is, fontos információkat ad ez a német vizsgálat, ezért röviden összefoglalom annak lényegét és legfőbb eredményeit. Az ún. MHG-kutatás (MHG-Studie 2018) egy interdiszciplináris kutatási projekt volt, mégpedig „A katolikus papok, diakónusok és férfi szerzetesek által a Német Püspöki Konferencia területén kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális bántalmazás” témájában. A kutatást Mannheim, Heidelberg, Gießen kutatóközpontok végezték, innen ered az MHG rövidítés. A vizsgálat erőssége, hogy sokféle tudományág bevonására sor került. Így például elengedhetetlennek tartották a bűnügyi, pszichológiai, szociológiai, pszichiátriai és törvényszéki-pszichiátriai szempontok figyelembevételét. A projektet 2013. augusztus 28-án a Verband der Diözesen Deutschlands (azaz a Németországi Egyházmegyék Szövetsége) írta ki, amit végül egy konzorcium nyert el, amelyben a fent említett egyetemek kutatóintézeteinek szakértői közösen vettek részt. A kutatási projekt 2014. július 1. és 2017. december 31. között zajlott, amit a probléma komplexitására és kiterjedtségére való tekintettel végül 2018. szeptember 30-ig meghosszabbítottak. A projekt célja a címben is megnevezett ügyek feltárása volt, mégpedig az 1946 és 2014 közötti időszakra vonatkozóan. A kutatás eredményeit 2018. szeptember 25-én a Német Püspöki Konferencia őszi gyűlésén, Fuldában mutatták be. Az eredmények sokkolónak bizonyultak. A vizsgálat során 38.156 egyházi aktát vizsgáltak meg, amelyek az 1946 és 2014 között hivatalosan bejelentett eseteket tartalmazták. A vizsgálat eredményét három pontban foglalnám össze: 1.) 3677 gyermek és ifjú esett áldozatául szexuális bántalmazásnak. 2.) 1670 elkövetőt találtak a vizsgálat folyamán, akik között voltak papok, szerzetesek és diakónusok. 3.) Az összes német klerikusból, akikről a vizsgálatot akták is megerősítették 4,4% volt szexuális bántalmazó. Természetesen ez a kutatás csak azokat a számokat mutatja, amelyeket az aktákban fel tudtak tárni, de köztudomású, hogy az áldozatok nagyon csekély arányban tesznek hivatalos bejelentést, így a valódi bűncselekmények száma ennél jóval magasabb lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.